

Hoc ipsum Clarissimo & Experientissimo D. Possessori in sui
memoriam ascripsit
Carolus Schaaf
linguae Hebraeae & huic
affinium Dr. et Professor.
Lugduni in Batavis

* Zsolt 73,24: Ba‘atsatekha
tancheni ve’achar kavod yiqacheni. Tilim ayin-gimel kaf-dalet.
Vulgata: „tenuisti manum dexteram meam et in voluntate tua
deduxisti me et cum gloria suscepisti me”.
A bejegyző pontatlanul idézi a vers utolsó szavát: a maszoréta
eredeti
tiqacheni szava helyett yiqacheni áll, vagyis
„fogadsz be” helyett „fogad be”.
|
|
|
Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsőségbe fogad be engem.
Zsoltárok 73,24. *
Ezzel ajánlja magát [e könyv] jeles és tanult
tulajdonosának emlékezetébe
Karl Schaaf
a héber és rokon nyelvek doktora és professzora.
Leidenben, 1719 szeptember kalendájának
előnapján.
|
p. 245. Leiden, 1719 augusztus 31
Schaaf, Karl
(1646-1729), német, németalföldi orientalista
Karl Schaaf 1646. augusztus 28-án született a Düsseldorf közeli
Neuss városban; Heinrich Schaaf hessen-kasseli őrnagy és Katharina
Kehls fia. Apját nyolcéves korában elvesztette, anyja jó nevelést
biztosított neki. Duisburgban tanult, és 1677-ben a keleti nyelvek
tanára lett. 1679-től Leidenben a keleti nyelveket adta elő,
főként az arameus és a szír nyelvvel foglalkozott. Fizetését
(salarium) 1681-től szerződésben rögzítették, később privilégiumot
nyert eme nyelvek oktatására. Időközben máshová is hívták, de a
leideni egyetem visszatartotta. 1710-ben mégis Johannes Heymant
nevezték ki a tanári állásra; ekkor Heymannak segített az egyetem
keleti kéziratainak katalogizálásában. Végül csak 1719-ben,
negyven évi egyetemi szolgálat elteltével, amikoris díjazását
harmadízben emelték, kapta meg a keleti nyelvek professzora címet.
Leveleket váltott Malabar püspökével, az indiai Tamás-keresztények
püspökével. Ebben fia, az orientalista Johannes Heinrich működött
közre, kit a tanszéken utódjának szánt, de őt eretnekséggel
vádolván ezt meghiúsították. 1729. november 4-én még sok órát
töltött tanulmányaival, aztán szélütés érte, és aznap meghalt,
Leidenben. Főbb művei: Opus Arameum, complectens grammaticam
Chaldaico-Syriacam … Leiden, 1686. – Novum … Testamentum
Syriacum, cum versione Latina. Leiden, 1709. –
Lexicon Syriacum concordantiale, omnes Novi Testamenti Syriaci
voces. Leiden, 1708. – Epitome grammaticae Hebraeae … ad
iuventutis usum. Leiden, 1716. – Sermo academicus de
linguarum orientalium scientia, suo modo cuivis Christiano,
praecipue autem Theologo intelligenda et aliis explicanda. -
Relatio historica ad epistolam Syriacam a Maha Thome … ex
Chaddenad in Malabaria scriptam … et ipsa illa … epistola Syriaca,
cum versione Latina … Leiden, 1714.
• AlbSchLeid 134 • Jöcher • Michaud • NNBW IX 952 |