Nullum Numen abest si sit Prudentia; sed nos
Te facimus Fortuna Deam. *
Memoriam sui ut commendaret, scr[ipsit]
P. Carmichel.
|
* A két sor, eredetileg kissé eltérően,
kétszer szerepel Juvenalis Saturáiban: 10.365-6 és
14.315-6: „Nullum numen habes, si sit prudentia: nos te, / nos
facimus, Fortuna, Deam”. Muraközy Gyula magyar fordításában:
„Nincs, Fortuna, erőd, ha a bölcsesség az urunk: mi, / csak mi
teszünk istennővé!”
|
|
|
Nem hiányzik egyetlen istenség sem, ha megvan az okosság; de mi téged
teszünk, Fortuna, istennővé. *
Magát emlékezetbe ajánlandó írta
P. Carmichel.
Londonban, 1718 szeptember kalendája előtti
4. napon.
|
p. 311. London, 1718 augusztus 29
Carmichel, P. |
