Tu, quamcumque Deus tibi fortunaverit horam, Grata sume manu, neu dulcia differ in annum: Ut, quocumque loco fueris, vixisse libenter Te dicas. * Memoriam Amicitiae ante triennium in Anglia contractae commendat J. J. Wetstenius Basileae Id. Jul. MDCCXIX.    * Horatius, Epistulae 1.11.22-25. Urbán Eszter magyar fordításában: Bármelyik órádat széppé alakítja az isten, élvezd hálásan, s mi ma jólesik, el ne halasszad, hadd mondhassad, a vég bármerre találna reád, hogy jól éltél.

p. 313. Bázel, 1719 július 15

Wettstein, Johann Jakob
(1693-1754), svájci református teológus, orientalista

Johann Jakob Wettstein (Wetstein) 1693. március 5-én született Bázelban; a St. Leonard templom tudós lelkészének, Johann Rudolf Wettsteinnek és Sara Sarafinnak tizenhárom gyermeke közül a második; a híres bázeli polgármester, Johann Rudolf W. (1594-1666) dédunokája. 1706-ban Bázelban már a főiskola hallgatója, 1708-ban kapta az első díjat egy előadásáért: Bonis omnia in bonum cedere. 1709-ben filozófiai disszertációjával magiszteri fokozatot szerzett. Azután teológiát tanult, tanárai mind hírnevesek: Johann Ludwig Frey (1682-1759), Jakob Christoph Iselin (1681-1737), Samuel Werenfels (1657-1740), valamint rokona, Johann Rudolf Wettstein (1647-1711), ki az említett polgármester unokája, tehát a St. Leonard lelkészének azonos nevű unokatestvére. Johann Jakob 1713-ban lelkészjelölt lett (candidat). A héber és szír nyelvet, a talmudot, a régi forrásokat tanulmányozta, lefordította magának a görög egyházi és profán szerzők műveit. 1714-ben tanulmányútra indult, Zürich, Bern, Genf, Lyon, Párizs után Angliába ment. Több ismert tudóssal kapcsolatba került, Cambridge-ben például Richard Bentleyvel (1662-1742), az ő megbízásából nézte át Párizsban a szír Szent Ephraim kódexét. 1717-ben Bázelban városi segédlelkész (diaconus communis), azután 1730-ig a St. Leonard diakónusa, és így apjának munkatársa és utóda. Közben inkább a szövegkritikai kutatásra fordította erejét, az Újszövetség kiadását tervezte. De 1729-ben heterodoxiával, a socinianizmus és az arianizmus felé hajlással vádolták, bibliakiadása kéziratát visszavonatták, és 1730-ban elbocsátották diakónusi állásából. Ekkor Amszterdamba ment rokonaihoz és kiadójához, a könyvkereskedő Wettsteinhez. Itt 1731-ben kinevezték a filozófia professzorának, az idős és beteg Johannes Clericus (1657-1736) utódjául. Az otthoni támadások azonban itt is utólérték, hitvallását írásban kellett a Tizenhármaknak (Dreizehnerherren, Bázel kanton legfőbb hatósága) kinyilvánítania. Később hívták Bázelba, de visszautasította, s az amszterdami remonstránsok megerősítették állásában. Végül 1751-52-ben megjelent élete főműve, a görög Újtestámentum, gazdag kommentárokkal. 1752-től a porosz Tudományos Akadémia, 1753-tól a londoni Királyi Társaság tagja. Nem házasodott meg. Meghalt 1754. március 23-án Amszterdamban. Egyik méltatója, Karl Rudolf Hagenbach, így jellemezte (1860): a kezdődő felvilágosodás mártirja. Főbb művei: Dissertatio de variis Novi Testamenti lectionibus, Basel, 1713. – Prolegomena ad Novi Testamenti Graeci editionem accuratissimam … Amsterdam, 1730. – Declaratio Senatui Basiliensi exhibita d. 22. Decmb. 1731. [Sine loco], 1732. – He Kaine diatheke: Novum Testamentum Graecum … Amsterdam, 1751. 2 tom. – Duae epistolae S. Clementis Romani, discipuli Petri Apostoli, quas ex codice manuscripto Novi Testamenti Syriaci nunc primum erutas, cum versione Latina apposita. Leiden, 1752.

• ADB • Meusel • Michaud