
Tu, quamcumque Deus tibi fortunaverit horam,
Grata sume manu, neu dulcia differ in annum:
Ut, quocumque loco fueris, vixisse libenter
Te dicas. *
Memoriam Amicitiae ante triennium in
Anglia contractae commendat
J. J. Wetstenius
Basileae Id. Jul. MDCCXIX.
* Horatius, Epistulae 1.11.22-25.
Urbán Eszter magyar fordításában:
Bármelyik órádat széppé
alakítja az isten,
élvezd hálásan, s mi ma jólesik, el ne
halasszad,
hadd mondhassad, a vég bármerre találna reád,
hogy
jól éltél.
|
|
|
Bármely órádat tenné is szerencséssé az isten, / te hálás kézzel
fogadd, ne halaszd jövőre, ami édes: / hogy bárhol légy is,
elmondhasd, hogy / örömmel éltél. *
Három évvel ezelőtt Angliában kötött
barátságunkat emlékezetbe ajánlom
J. J. Wetstein
Bázelben, 1719 július idusán.
|
p. 313. Bázel, 1719 július 15
Wettstein, Johann Jakob
(1693-1754), svájci református teológus, orientalista
Johann Jakob Wettstein (Wetstein) 1693. március 5-én született
Bázelban; a St. Leonard templom tudós lelkészének, Johann Rudolf
Wettsteinnek és Sara Sarafinnak tizenhárom gyermeke közül a
második; a híres bázeli polgármester, Johann Rudolf W. (1594-1666)
dédunokája. 1706-ban Bázelban már a főiskola hallgatója, 1708-ban
kapta az első díjat egy előadásáért: Bonis omnia in bonum
cedere. 1709-ben filozófiai disszertációjával magiszteri
fokozatot szerzett. Azután teológiát tanult, tanárai mind
hírnevesek: Johann Ludwig Frey (1682-1759), Jakob Christoph Iselin
(1681-1737), Samuel Werenfels (1657-1740), valamint rokona, Johann
Rudolf Wettstein (1647-1711), ki az említett polgármester unokája,
tehát a St. Leonard lelkészének azonos nevű unokatestvére. Johann
Jakob 1713-ban lelkészjelölt lett (candidat). A héber és
szír nyelvet, a talmudot, a régi forrásokat tanulmányozta,
lefordította magának a görög egyházi és profán szerzők műveit.
1714-ben tanulmányútra indult, Zürich, Bern, Genf, Lyon, Párizs
után Angliába ment. Több ismert tudóssal kapcsolatba került,
Cambridge-ben például Richard Bentleyvel (1662-1742), az ő
megbízásából nézte át Párizsban a szír Szent Ephraim kódexét. 1717-ben
Bázelban városi segédlelkész (diaconus communis), azután 1730-ig a
St. Leonard diakónusa, és így apjának munkatársa és utóda. Közben
inkább a szövegkritikai kutatásra fordította erejét, az
Újszövetség kiadását tervezte. De 1729-ben heterodoxiával, a
socinianizmus és az arianizmus felé hajlással vádolták,
bibliakiadása kéziratát visszavonatták, és 1730-ban elbocsátották
diakónusi állásából. Ekkor Amszterdamba ment rokonaihoz és
kiadójához, a könyvkereskedő Wettsteinhez. Itt 1731-ben kinevezték
a filozófia professzorának, az idős és beteg Johannes Clericus
(1657-1736) utódjául. Az otthoni támadások azonban itt is
utólérték, hitvallását írásban kellett a Tizenhármaknak
(Dreizehnerherren, Bázel kanton legfőbb hatósága) kinyilvánítania.
Később hívták Bázelba, de visszautasította, s az amszterdami
remonstránsok megerősítették állásában. Végül 1751-52-ben
megjelent élete főműve, a görög Újtestámentum, gazdag
kommentárokkal. 1752-től a porosz Tudományos Akadémia, 1753-tól a
londoni Királyi Társaság tagja. Nem házasodott meg. Meghalt 1754.
március 23-án Amszterdamban. Egyik méltatója, Karl Rudolf
Hagenbach, így jellemezte (1860): a kezdődő felvilágosodás
mártirja. Főbb művei: Dissertatio de variis Novi Testamenti
lectionibus, Basel, 1713. – Prolegomena ad Novi Testamenti
Graeci editionem accuratissimam … Amsterdam, 1730. –
Declaratio Senatui Basiliensi exhibita d. 22. Decmb. 1731.
[Sine loco], 1732. – He Kaine diatheke: Novum Testamentum
Graecum … Amsterdam, 1751. 2 tom. – Duae epistolae S.
Clementis Romani, discipuli Petri Apostoli, quas ex codice
manuscripto Novi Testamenti Syriaci nunc primum erutas, cum
versione Latina apposita. Leiden, 1752.
•
ADB • Meusel • Michaud |