Is demum verè magnus, qui magna didicit contemnere.

Anco trà le spine nascon le rose. *

Illustri, et pereximio Dn. Possessori
fausta quaeque precatur,
seque porrò commendat,
VINCENTIUS PARAVICINUS,
V[erbi] D[ivini] M[inister] Gymn[asii] Bas[ileani] Conrector

Basileae, d. 15. Julij, aº. MDCCXIX.
 

 * Lásd Ariosto, Orlando furioso 27.1: „…che de le spine ancor nascon le rose, e d’una fetida erba nasce il giglio”.
 

 

Az igazán nagy, aki megtanulta a nagy dolgokat megvetni.

[Jelmondat:] Tövis között is rózsa teremhet. *

[E könyv] jeles és kiváló tulajdonosának minden szerencsét kíván, és emlékezetébe ajánlja magát
Vincentius Paravicinus lelkész,
a bázeli gimnázium társrektora

Bázelben, 1719 július 15-én.

 

 

 

 

 

 

 

p. 315. Bázel, 1719 július 15

Paravicinus, Vincentius
(1648-1726), svájci gimnáziumi tanár

Vincentius Paravicinus 1648. március 10-én született Castasegnában, Graubünden kantonban. Bázelban teológiát kezdett tanulni, aztán az irodalommal folytatta. 1663-ban itt másodtanár (conrector), majd a gimnázium rektora lett. Johann Jacob Scheuchzernak (1672-1733) segített a Nova literaria Helvetica (Zürich, 1703-1715) c. műve befejezésében. Meghalt 1726. december 17-én. Néhány műve: Catalogus scriptorum ab Helvetiis ac foederatis reformatae religionis annis 50. posterioribus saeculi XVII. editorum …, Basel, 1698. – Singularia de viris eruditione claris, centuriae tres … Basel, 1713.

Bejegyzésében Paravicinus lelkésznek (V.D.M.) és még 1719-ben is a bázeli gimnázium conrectorának mondja magát. Jelmondatát, olasz svájci származásának megfelelően, olasz nyelven írja.

• Jöcher • Jöcher-Adelung