
Is demum verè magnus, qui magna didicit contemnere.
Anco trà le spine nascon le rose. *
Illustri, et pereximio Dn. Possessori
fausta quaeque precatur,
seque porrò commendat,
VINCENTIUS PARAVICINUS,
V[erbi] D[ivini] M[inister] Gymn[asii] Bas[ileani] Conrector
Basileae, d. 15. Julij, aº. MDCCXIX.
* Lásd Ariosto, Orlando furioso
27.1: „…che de le spine ancor nascon le rose, e d’una fetida
erba nasce il giglio”.
|
|
|
Az igazán nagy, aki megtanulta a nagy dolgokat megvetni.
[Jelmondat:] Tövis között is rózsa teremhet. *
[E könyv] jeles és kiváló tulajdonosának minden
szerencsét kíván, és emlékezetébe ajánlja magát
Vincentius Paravicinus lelkész,
a bázeli gimnázium társrektora
Bázelben, 1719 július 15-én.
|
p.
315. Bázel, 1719 július 15
Paravicinus, Vincentius
(1648-1726), svájci gimnáziumi tanár
Vincentius Paravicinus 1648. március 10-én született
Castasegnában, Graubünden kantonban. Bázelban teológiát kezdett
tanulni, aztán az irodalommal folytatta. 1663-ban itt másodtanár
(conrector), majd a gimnázium rektora lett. Johann Jacob
Scheuchzernak (1672-1733) segített a Nova literaria Helvetica
(Zürich, 1703-1715) c. műve befejezésében. Meghalt 1726. december
17-én. Néhány műve: Catalogus scriptorum ab Helvetiis ac
foederatis reformatae religionis annis 50. posterioribus saeculi
XVII. editorum …, Basel, 1698. – Singularia de viris
eruditione claris, centuriae tres … Basel, 1713.
Bejegyzésében Paravicinus lelkésznek (V.D.M.) és még 1719-ben is a
bázeli gimnázium conrectorának mondja magát. Jelmondatát, olasz
svájci származásának megfelelően, olasz nyelven írja.
•
Jöcher • Jöcher-Adelung |