— ille potens sui
Laetusque deget, cui licet in diem
dixisse, vixi — — — *
Praestantissimo Nobilissimoque Possessori sic sui memoriam
commendat
Joh[annes] Philip[pus] Maesius
v[erbi] d[ivini] m[inister]
Hamburgi a. d. XIV: Sept. 1714.
|
* A mottó forrása Horatius, Carmina
3.29.41-43. Bede Anna magyar fordításában: „Önmagán / az úr
csak és az víg, ki naponta így / kiálthat: «Éltem!»”
|
|
|
Csak az ura önmagának, és él boldogan, aki naponta elmondhatja:
éltem. *[E könyv] jeles és nemes
tulajdonosának ezzel ajánlja magát emlékezetébe
Johann Philipp Maesius lelkész
Hamburgban, 1714 szeptember 14-én.
|
p. 397. Hamburg, 1714 szeptember 14
Maesius, Johann Philipp
(1679-1765), német református lelkész
Johann Philipp Maesius 1679. február 28-án született Hanauban.
Szülővárosában, azután Marburgban, Brémában és Franekerben tanult,
Brémában 1701-ben disputált. 1706-ban Mannheimbe hívták
prédikátornak, majd 1710-től Hamburgban volt lelkész. 1760
decemberében megünnepelték beiktatásának félévszázados jubileumát.
1765. december 15-én halt meg. Elmélyült tudású és hatásos beszédű
lelkipásztor volt. Disputációja: Pietatis ad omnia utilitas ex
Eliphasi Themanitae oratione paracletica, quae … demonstrata
… a praeside Cornelio Hasaeo, respondente Johanne Philippo
Maesio, Hannoviense. Bremen, 1701.
•
Jöcher-Adelung |
