Psal. 39:13. Domine, peregrinus sum coram Te,
     Inquilinus, ut omnes majores mei; * igitur
Neh. 2:5. Nunc, Si Tibi bonum videtur, et si gratus
     est Servus tuus coram Te, mittas me in Patriam
     meam, in Civitatem sepulchrorum majorum
     meorum, ut aedificem eam! *

Tantillum est, quô se Nobilissimo, Experientissimo, et suavissimae apud omnes memoriae Juveni Viro, D. Francisco Pariz Papai M. D. post aliquot, id est 15. Aristas regna sua videre atque mirari volenti, eôque fine Lugdunum transeunti commendare, eique omnigenam apprecari faelicitatem debebat, ac gestiebat.

Johannes Lucas Borosnyai T[ranssylvanus] Hung[arus]

Lugduni Batavor[um] 1725 die 9 7bris

Symbolum Charitas aedificat. 1Cor. 8. 1.
 

 * Zsolt 39,13: Vulgata: „Domine, advena sum apud te et peregrinus sicut omnes patres mei”.

 * Neh 2,5: Vulgata: „si videtur regi bonum et si placet servus tuus ante faciem tuam ut mittas me in Iudaeam ad civitatem sepulchri patris mei et aedificabo eam” / „Ha tetszik a királynak és ha kedves előtted a te szolgád, azt kérem, hogy bocsáss el engem Júdába, atyáim sírjainak városába, hogy megépítsem azt!” – A bejegyző aláhúzta azokat a szavakat, amelyekkel aktualizálta a prófétai szöveget.
 

 

Zsolt 39,13: Uram, én jövevény vagyok tenálad,
   zsellér, mint minden én ősöm; * ezért
Neh 2,5: most, ha jónak látod, és ha kedves
   előtted a te szolgád, bocsáss el engem
   hazámba, atyáim sírjainak városába, hogy
   megépítsem azt! *

E csekélységgel akarja magát emlékezetébe ajánlani az igen nemes, tapasztalt és mindenki előtt édes emlékű ifjú Pápai Páriz Ferencnek, aki egynéhány, mégpedig 15 kalászérés után végre látni és tekinteni óhajtja hazáját, s útja során evégett Leident is érinti; neki mindenfajta szerencsét kíván

az erdélyi magyar Borosnyai Lukács János
az ugyanoda hazatérni készülő teológiai hallgató

Leidenben, 1725 szeptember 9-én.

Jelmondat: A szeretet pedig épít. 1Kor 8,1.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

p. 435. Leiden, 1725 szeptember 9

Borosnyai Lukács János
(1694-1760), erdélyi református püspök

Borosnyai Lukács János 1694 nyarán született Feldobolyban (Háromszék vármegye) (ma Dobolii de Sus, Románia); zajzoni Lukács János zsellérnek fia. 1707-től a nagyborosnyói (Boroşneu Mare) iskolában, 1711-től Nagyenyeden tanult. 1716-ban Bethlen Miklós fiának, Istvánnak nevelője. 1719-ben az enyedi kollégiumban köztanító, 1720-ban Vízaknán rektor. 1721 őszétől az odera-frankfurti, 1722-től négy éven át a leideni egyetemen folytatta tanulmányait. Hazatérte után Marosvécsen (Brîncoveneşti) Kemény Zsigmondné udvari papja. 1727-ben káplán, majd lelkész Enyeden, 1735-ben tanár Székelyudvarhelyen. Az 1748-as nagyenyedi zsinaton egyházkerületi főjegyzővé (generális notárius), 1749-ben püspökké választották. 1751-től lelkész Marosvásárhelyt, itt halt meg 1760. február 9-én. Püspöksége idején kezdett az orgona a református templomokban is szokásossá válni. Emlékirata kéziratban maradt fenn. Műve, temetési beszédein kívül: Catechismusi házikints, avagy a keresztyéni hit fő ágazatinak kérdések és feleletek által való magyarázattya … Stehelin Kristóf után. Kolozsváratt, 1752. (Staehelin, Christoph: Catechetischer Hauß-Schatz, oder Erklärung des Heidelbergischen Catechismi durch Frag und Antwort. Basel, 1728. 2 Bde. Neue Auflage, 1752.)

Az Albumba 1725-ben, leideni teológiai tanulmányainak utolsó évében írt be, jelezvén, hogy már ő is hazatérni szándékozik (eodem rediturus).

• Graaf • MÉL • MNL • Peregrinus • Szinnyei • ÚMÉL • ÚMIL • Zoványi-Ladányi