Dic sine fine preces, vacuam duc crimine vitam,
   Fac sapienter opus, Fer patienter onus.

Avara Latinitatis manus, quatuor solummodo verba imperativi modi terminavit in consonantem, quibus tamen omnia singulorum fidelium officia elegantem in modum sunt expressa.

Quibus

Labore erudito, eruditione probo, probitate pio, pietate maxime conspicuo, et variis per exotica Regna peregrinationibus Cultissimo, Nobilissimo ac Eruditissimo Juveni Viro D[omi]no Francisco Páriz Papai, Medicinae Doctori Experientissimo, peregrinationis suae Anglicanae Promotori Liberalissimo, et quamdiu in hoc fragilitati obnoxio vitae tabernaculo hospitare licebit, jugi observantia prosequendo memoriam suam & se totum humilimè commendatur.

Johannes Kausai. Ung[arus]

Londini Anno 1723 Idibus Septembribus

Symb. Per aspera ad prospera.

A latinok fösvény keze csupán négy ige felszólító módját zárta le mássalhangzóval; ám ezzel a néggyel minden hívő valamennyi kötelessége szépen kifejezhető.

Amelyekkel

a fáradozás révén tanult, a tanultságtól derék, a derekasságtól jámbor, a jámborságtól igen jeles, s a különféle külországok végiglátogatása által igen művelt, nemes és tudós ifjú Pápai Páriz Ferencnek, a tapasztalt orvosnak, angliai pereginációm során nagylelkű promotoromnak, míg csak életem e mulandóságnak alávetett tabernákulumában vendégeskedhetem, emlékét hűséggel megőrzöm, a magamét pedig alázatosan emlékezetébe ajánlom

a magyar Kausai János teológiai hallgató

Londonban, 1723 szeptember idusán.

Jelmondat: Nehézségeken át a boldogságig.