Numero pondere & mensura Deus omnia condidit. * D[omi]no Possessori plurimum colendo hanc Tesseram suam posuit Isaacus Newton Londini 11mo Sept. 1722  * Bölcs 11,20.

p. 109. London, 1722 szeptember 22

Newton, Isaac, Sir
(1643-1727), angol fizikus, matematikus, csillagász

Isaac Newton 1643. január 4-én született a lincolnshire-i Woolsthorpe birtokon. Angliában, minthogy ott még a Juliánus-naptár volt érvényben, ez a nap 1642 karácsony napjára, december 25-ére esett. Apja, Isaac Newton a kis családi birtokon gazdálkodott, s 36 éves korában, még fia születése előtt, meghalt. Anyja, Hannah Ayscough újra férjhez ment, s a fiú anyai nagyanyjához került. 1655-ben beíratták a közeli Grantham város iskolájába, de mostohaapja halála után anyja hazahívta, hogy inkább a gazdálkodásba tanuljon bele. Nagybátyja és az iskola rektora rábeszélésére mégis visszaküldték az iskolába. A városi patikusnál lakott. Már ekkor elmés eszközöket, például kicsi malmot, vízzel járó órát szerkesztett. 1661-ben beiratkozott a cambridge-i Trinity College-ba, matematikát és filozófiát hallgatott. Az 1665-66-os nagy pestisjárvány idejére az egyetem bezárt, és Newton ezt a két évet szülőfaluja csendjében töltötte. Ekkor születnek és érlelődnek nagy felfedezései: a differenciál- és integrálszámítás, a színek elmélete, a mozgástörvények, valamint az egyetemes gravitáció törvénye, de egyiket sem hozta nyilvánosságra. 1667 októberében a College oktatója, a következő évben magiszter lett. Elkészítette első tükrös teleszkópját. 1669-ben professzora, Isaac Barrow (1630-1677), aki maga is egyik előfutára volt a differenciálszámítás felfedezésének, lemondott, és átadta tanszékét zseniális tanítványának. Newton 1670-ben kezdte meg fénytani előadásait a Trinity College-ban. 1672-ben a londoni Királyi Társaság tagjává választották, bemutatta teleszkópját, és benyújtotta felolvasásra szánt első dolgozatát, a fény és a színek elméletéről. A kialakult viták, különösen Robert Hooke éles bírálatai miatt eredményeit nem merte közzétenni. Hooke azzal is megvádolta, hogy ellopta a bolygómozgás értelmezésére vonatkozó felismeréseit. Végül Edmond Halley békítő közvetítésével s bíztatására és anyagi áldozatával 1687-ben megjelenhetett egyik főműve: Philosophiae naturalis principia mathematica, melyben a mozgástörvényeket és az általános tömegvonzást tárgyalja. (Címét így lehetne lefordítani: A természetfilozófia matematikai alapjai, vagy másképpen: A természet filozófiájának matematikai elvei.) Ennek kapcsán váltott leveleket Richard Bentleyvel, a Trinity College későbbi igazgatójával, válaszolva kérdéseire. A vitákon túl Newtont súlyosan megviselte anyjának 1679-ben bekövetkezett halála. Féltestvérei családját ezután is mindvégig támogatta. 1692-ben súlyos kimerültség vett rajta erőt, és két évre teljesen visszavonult a tudományos munkától. 1689-ben egy éven át, majd 1701-1702-ben Cambridge egyetemét képviselte a londoni parlamentben. 1696-ban az állami pénzverde őre, 1699-től pedig igazgatója lett; Londonba költözött. 1703-tól haláláig a Királyi Társaság elnöke. 1704-ben jelent meg második főműve, az Optika, a fény természetéről. 1705-ben tudományos érdemeiért, és főleg a pénzverdében kifejtett munkásságáért Anna királynő lovagi címet adományozott neki.

A megelőző évtizedben kezdődött áldatlan elsőbbségi vitája Leibnizcel, mely Newtont még Leibniz halála után sem hagyta nyugodni, egész további életét megkeserítette, és roppant kárt okozott a matematika fejlődésében, s főleg a brit tudományos életben. Gottfried Wilhelm Leibniz (1646-1716) német matematikus és filozófus Newtonnal párhuzamosan felfedezte a differenciál- és integrálszámítást, és eredményeit 1684-ben és 1686-ban közölte. Newton előbb jutott ezekre a felismerésekre, de csak szűk körben terjesztette, és nyomtatásban először 1704-ben, az Optikához kapcsolódó két cikkben jelentette meg. Leibniz jelölési rendszere célszerűbb, egységesebb. Mindkettőjük érdeme elvitathatatlan. A matematikai analízis alaptételét, amely a differenciálás (érintő szerkesztése) és az integrálás (területszámítás) kapcsolatát fejezi ki, ma Newton-Leibniz-tételnek nevezzük.

Sir Isaac Newton családot nem alapított. Meghalt 1727. március 31-én (a régi naptár szerint március 20-án) Londonban. A Westminster apátságban temették el. Hosszú latin sírfelirata felsorolja tudományos érdemeit [Jöcher III 891]. Két legfontosabb műve: Philosophiae naturalis principia mathematica. London, 1687. Mathematical Principles of Natural Philosophy. London, 1729. – Opticks, or, a treatise of the reflexions, refractions, inflexions and colours of light. Also two treatises of the species and magnitude of curvilinear figures. London, 1704.

Ez élete eseményeinek rövid krónikája. Már életében tisztelték, legendák övezték. Később is anekdóták keletkeztek igénytelenségéről, szórakozottságáról, és nehéz ezekből a valóságot kifejteni. Könyvtárnyi irodalom foglalkozik – ma már az interneten is – személyével és tudományos teljesítményével. Maga Voltaire is népszerűsítői közé tartozott. Ma Newton nevét minden iskolásgyerek ismeri. Ha belenézünk egy természettudományos lexikonba vagy egy egyetemi matematika vagy fizika tankönyv mutatójába, hány olyan kifejezést találunk, amely valahogy így kezdődik: „Newton-féle”; a fent említetteken túl például: binomiális tétel, érintőmódszer, folyadék, gyűrűk, lehűlési törvény, ötvözet, távcső, … Az erő SI-rendszerbeli (Système Internationale) egységét róla nevezték el: newton, jele: N. Amit Newton alkotott, annak alapjai megvoltak az elődök, Galilei, Kepler, Descartes és mások gondolataiban, de ő (a matematikában Leibnizcel egyenrangúan) ezeket egységbe, egységes elméletbe foglalta. Új irányt mutatott a tudományos és a filozófiai gondolkodásban: a fehér fény – színekre bontható; mozgástörvények – nem a mozgás fenntartásához, hanem megváltoztatásához kell az erőhatás; mozgástörvények és gravitáció – a földi és az égi jelenségek törvényei azonosak (a testek súlya, az árapály, a Hold és a bolygók mozgása); tapasztalat és gondolkodás – ezekre együttesen építve kell kialakítani az elméletet; stb. A 17. század a géniuszok százada („Le Grand Siècle”). Maga Newton írta Hooke-nak 1676-ban: „Csak azért láttam egy kicsit messzebbre a többieknél, mert óriások vállán álltam” [Filep 369]. Valóban, de Newton kellett ahhoz, hogy az óriások vállára fel tudjon lépni. A cambridge-i Trinity College őrzi néhány személyes tárgyát és kéziratát. Ottani márványszobra talapzatán Lucretius-idézet áll: Qui genus humanum ingenio superavit (Aki az emberi nemet szellemével felülmúlta [Simonyi 266]).

Isaac Newton valóban magához illő tételt választott a Bibliából, a Bölcsesség könyvéból, melyet őelőtte mintegy ezernyolcszáz évvel az alexandriai zsidó bölcs írt le: Te [Isten] mindent mérték, szám és súly szerint rendeztél el. – Edmond Halley 1716-ban Oxfordban írt be Pápai Páriz Albumába (237. p.).

• BritHung • DNB • Filep • Jöcher • Jöcher-Adelung • MNL • Newton-Fehér • Newton-Heinrich • Newton-web • Simonyi • Vekerdi