| 
                
                  |  
               * Homer[us]
 
              Nobilissimo & Politissimo D[omi]no Possessori Amico honoratissimo, 
              cum voto omnigenae felicitatis posuit 
              J. H. Heydenus SS: Th[eologiae] D[octor] & Pr[ofessor], Illus[tris] Colleg[ii] Reg[ii] Ephorus & Regi 
              Boruss[iae] à concior. S. in templ. Cathedr. Halensi.
 Symb. Fide Deo, faciet. *
 Hale Magdeb[urgicae] 17. Julij 1714
 
 
                
                  |  * Homérosz, Íliász 11.514. 
                  Devecseri Gábor fordításában: „mert aki orvos, az ér ám 
                  annyit, mint sokan együtt”. * A jelmondat 
                  valószínűleg a Zsolt 37,5 rövidítése: Vulg: „Revela Domino 
                  viam tuam et spera in eum et ipse faciet.” – „Hagyjad az Úrra 
                  a te utadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti.” Teljesebb 
                  formában idézi Johann Georg Gullmann a 455. 
                  oldalon.
 |  
 |  |  
                
                  | Hiszen a gyógyító ember sok mással felér. (Homérosz) *
 
              [E könyv] nemes és művelt tulajdonosának, igen tisztelt barátomnak 
              minden boldogságot kívánva jegyezte 
              J. H. Heydenus, a teológia doktora és 
              professzora,  a nemes királyi kollégium felügyelője, a porosz király 
              és a hallei székesegyház prédikátora 
              Jelmondat: Bízz Istenben, cselekszik ő. * 
              A magdeburgi Halléban, 1714 július 17-én. 
                |                
              p.
              147. Halle, 1714 július 17
 
 
              Heyden, Johann Huldreich(1662-1727), német református teológus
 Johann Huldreich Heyden 
              (Heyd) 1662. szeptember 2-án született a Basel közeli Benken 
              faluban; apja Jakob H., a helyi iskola tanítója volt. Az ifjú 
              Bázelban tanult, és bár a teológia és a filozófia tudományában 
              szépen haladt, mégsem átallotta, hogy 1682-től kilenc éven át egy 
              bázeli alsóbb fokú (trivialis) iskolában vállaljon állást. 
              1691-ben azonban elbocsátották, mert belekeveredett az akkori 
              zavargásokba. Tábori lelkész lett a svájci, majd 1694-ben a 
              holland csapatoknál. Tanult Heidelbergben és hollandiai 
              akadémiákon. 1696-tól Meisenheim városka (ma Bad Kreuznach 
              kerület, Rheinland Pfalz) papja és iskolájának rektora. 
              Zweibrückenben is volt lelkész. 1710-ben Heidelbergben megszerezte 
              a doktori fokozatot, és Halléban a Dóm prédikátora és a teológia 
              professzora lett, a királyi kollégium felügyelője és az 
              egyháztanács tagja. Mindeme tevékenységével elismerést vívott ki 
              magának. Tagja volt az angol missziós társaságnak. Meghalt 1727. 
              augusztus 27-én. Néhány műve: Fröliche Traurigkeit, das ist, 
              Schrifft- und vernunfft-mässige Anweisung wie ein glaubiger Christ 
              unter der Creutzlast sein Haupt frölich empor heben möge. 
              [Sine loco], 1692. – Der durch die Sünde verscherzte Wohlstand 
              und verlohrne Kron, Zweibrücken, 1697. – Oratio funebris in 
              … Caroli XI Suecorum, Gothorum & Vandalorum regis … obitum 
              … dicta d. XI. Septembris styl. v. MDCXCVII. Zweibrücken, 1697. 
              – Disputatio theologica inauguralis de religione. 
              Heidelberg, 1710. – Disp. de divinitate Scr. S., Halle, 
              1710. – Oratio inauguralis de conscientia. Halle, 1710. 
              – Könyvtárunk egy 1716-os hallei disszertációt őriz, amelyet az ő 
              elnöklete alatt védett meg David Naudaeus. • 
              DBA I 533: 14-19 • DBI • Dunkel I/1, I/2, II/1, II/4 • 
              Jöcher-Adelung II 1985 |