| 
                
                  |  
              Artis Apollineae quod sis Parize peritus,Haud mirum, nosti; corpus et ipse tuum.
 Si non Galenus jubet hoc, at doctus Apollo
 
  
              Tam quod sui memoriam commendet: Quam Venerationem erga 
              Nobilissimum ac Experientissimum Dominum Possessorem exprimat, 
              apposuit Stephanus Vargha. L. C. Hung: 
               
 
                
                  |  * A delphi Apollo-templom “gnóthi seauton” 
                  feliratáról és az ókortól a reneszánszig ívelő értelmezéseiről 
                  lásd Erasmus, Adagia 1.6.95 (Nosce teipsum).
 |  
 |  |  
                
                  | Minthogy jártas vagy, Páriz, Apolló mesterségében, / ezért nem 
              csoda, hogy ismered saját testedet is. / Ha nem is Galenus 
              javallja ezt, de a tudós Apolló / parancsolta: ez az apollói 
              “ismerd meg önmagad” része.
 Hogy [e 
              könyv] igen nemes és tapasztalt tulajdonosának magát emlékezetébe 
              ajánlja, és tiszteletét kifejezze, írta a magyar Vargha István Londonban, 1724 szeptember 9-én. 
                |              
              p.
              159. London, 1724 szeptember 9
 
 
              Varga István(működött 1724-1726), magyar peregrinus, jog- és teológus hallgató
 Varga István 1724. 
              szeptember 9-én Londonban írt be ifj. Pápai Páriz Albumába. A 
              leideni egyetemre, az anyakönyv szerint, 1725. szeptember 19-én 
              iratkozott be: Stephanus Warga, Ketskemeto-Hungarus, T. et J. – 
              Tehát Kecskemétről való, és Leidenben teológiát és jogot 
              hallgatott. Franekerben 1727. július 8-án írták be az anyakönyvbe. 
              Leideni tartózkodásának még egy tanújele maradt: egy 1728-as 
              esküvői nyomtatványban egy üdvözlő verse szerepel, két másik 
              magyar szerző művével együtt: Huwlykszangen. Epithalamium. 
              In nuptias, plurimum reverendi atque doctissimi, domini Corneli 
              van der Zwet, pastoris in Jutphaas, & praestantissimae virginis, 
              Johannae van Dieningen. [Twee gedichten, ondertekend resp.: 
              Stephanus Varga, Pannonius; Josephus Harkanyi, Transylvanus 
              Hungarus; twee Nederlandse gedichten, ondertekend resp.: Johannes 
              Schróder; I. vander Voort; anagrammen, samenspraken voor bruid en 
              bruidegom en gedichten, door Samuel Fay, Hungarus; een Nederlands 
              sonnet, ondertekend: E.V. Blijkens een van de opschriften werd het 
              huwelijk gesloten in Leiden.] Leiden, 1728. 23 p. – Amint neve 
              után jelzik, Varga István valóban Pannonius, Harkányi József 
              pedig, aki Leidenben 1726-ban iratkozott be [Szabó-Szögi 209], 
              Transylvanus Hungarus. Varga Istvántól fennmaradt egy vers is, 
              amelyet Harkányi József sikeres védésére írt. – Fáy Sámuel 1726-ban Bécsben jegyzett be 
              ifj. Pápai Páriz Albumába (475. p.). • 
              AlbFran 324 • AlbLeid 900 • KB-cat • Weszprémi III 306 |