
Artis Apollineae quod sis Parize peritus,
Haud mirum, nosti; corpus et ipse tuum.
Si non Galenus jubet hoc, at doctus Apollo

Tam quod sui memoriam commendet: Quam Venerationem erga
Nobilissimum ac Experientissimum Dominum Possessorem exprimat,
apposuit Stephanus Vargha. L. C. Hung:

* A delphi Apollo-templom “gnóthi seauton”
feliratáról és az ókortól a reneszánszig ívelő értelmezéseiről
lásd Erasmus, Adagia 1.6.95 (Nosce teipsum).
|
|
|
Minthogy jártas vagy, Páriz, Apolló mesterségében, / ezért nem
csoda, hogy ismered saját testedet is. / Ha nem is Galenus
javallja ezt, de a tudós Apolló / parancsolta: ez az apollói
“ismerd meg önmagad” része.Hogy [e
könyv] igen nemes és tapasztalt tulajdonosának magát emlékezetébe
ajánlja, és tiszteletét kifejezze, írta a magyar Vargha István
Londonban, 1724 szeptember 9-én.
|
p.
159. London, 1724 szeptember 9
Varga István
(működött 1724-1726), magyar peregrinus, jog- és teológus hallgató
Varga István 1724.
szeptember 9-én Londonban írt be ifj. Pápai Páriz Albumába. A
leideni egyetemre, az anyakönyv szerint, 1725. szeptember 19-én
iratkozott be: Stephanus Warga, Ketskemeto-Hungarus, T. et J. –
Tehát Kecskemétről való, és Leidenben teológiát és jogot
hallgatott. Franekerben 1727. július 8-án írták be az anyakönyvbe.
Leideni tartózkodásának még egy tanújele maradt: egy 1728-as
esküvői nyomtatványban egy üdvözlő verse szerepel, két másik
magyar szerző művével együtt: Huwlykszangen. Epithalamium.
In nuptias, plurimum reverendi atque doctissimi, domini Corneli
van der Zwet, pastoris in Jutphaas, & praestantissimae virginis,
Johannae van Dieningen. [Twee gedichten, ondertekend resp.:
Stephanus Varga, Pannonius; Josephus Harkanyi, Transylvanus
Hungarus; twee Nederlandse gedichten, ondertekend resp.: Johannes
Schróder; I. vander Voort; anagrammen, samenspraken voor bruid en
bruidegom en gedichten, door Samuel Fay, Hungarus; een Nederlands
sonnet, ondertekend: E.V. Blijkens een van de opschriften werd het
huwelijk gesloten in Leiden.] Leiden, 1728. 23 p. – Amint neve
után jelzik, Varga István valóban Pannonius, Harkányi József
pedig, aki Leidenben 1726-ban iratkozott be [Szabó-Szögi 209],
Transylvanus Hungarus. Varga Istvántól fennmaradt egy vers is,
amelyet Harkányi József sikeres védésére írt. – Fáy Sámuel 1726-ban Bécsben jegyzett be
ifj. Pápai Páriz Albumába (475. p.).
•
AlbFran 324 • AlbLeid 900 • KB-cat • Weszprémi III 306 |