Horat[ius] Car[mina] L. 3.
Iustum et tenacem propositi Virum Non civium ardor prava jubentium
Non vultus instantis tyranni, Mente quatit solida: neque Auster &c.
Si fractus illabatur orbis, Impavidum ferient ruinae.

Praemitto hoc Albi Possessori applicabili epiphonemate, spectatae integritatis Nob[ilem] ac Pr[aes]t[antissim]um D. D[ominu]m Franciscum P. Pápai, Virum alias magna experientia clariss[im]um. Coeli Maris Erebique minas ferentem; per oras durae t[a]m[en] Proserpinae transgressum; jamque per portas eburneas ad vitales ceu gloriae spiritûs egressus, nuncque amissos dulcis Patriae Penates reperiturum, dùm Viennae Austriae non minùs multis sudoribus pacta virtute coruscum, q[ua]m Syrupo panchresticisque panacibus onustum, obviaret, et per: Benè tandem venisti Domine! avibus ibis faelicioribus salutaret; eidem in perennaturae necessitudinis arrham nomen suum dat

Samuel Fáy Ung[arus] peregrinus

et in haec verba pandurisat:
Post aliquas Tua Regna videns mirabere aristas. *

                     [Sole premente 26 gradus Piscium]

Symb[olum]. Non est mortale quod opto. *
 

* Horatius, Carmina 3.3.1-8. Bede Anna magyar fordításában: “Igaz s kitartó, hűszívű férfiút / sem pártütőknek bujtogató dühe, / sem rémitő tyrannus arca / meg nem ijeszthet, a déli szél sem. // vad Adriának háborodott ura; nagy Juppiternek mennyköves ökle sem. / Rettenthetetlen, hogyha Föld s Ég / összerogy is, s a romok lesujtják.” H. G. Certon is idézte a 393. oldalon.  * Vergilius, Eclogae1.69. parafrázisa: “Post aliquot, mea regna, videns mirabor aristas?” Lakatos István magyar fordításában: “Hajdani birtokomon fogom-é bámulni a búzát?”  * Ovidius, Metamorphoses 2.56 parafrázisa: “Sors tua mortalis, non est mortale quod optas.” Devecseri Gábor magyar fordításában: “Hisz te halandó vagy, s mire vágyol, az elnemenyésző.”

 

Ezzel a [jelen könyv] tulajdonosára ugyancsak illő felkiáltással bocsátom előre a kipróbált, feddhetetlen, és nagy tapasztalattal tündöklő nemes Pápai Páriz Ferencet, aki az egek, tenger és alvilág fenyegetéseit kiállta, a kegyetlen Proserpina tájain áthaladt, s ahogy egykor az elefántcsont kapukon keresztül mintegy a dicsőség éltető szellemeihez belépett, úgy most  az otthoni tűzhely elhagyott védszellemeihez hazafele igyekezvén, itt Bécsben nem kevesebb nagy fáradsággal megszerzett erénnyel tündökölvén, mint amennyi szirup, gyógyfű és csodagyógyszer terhe alatt rogyadozván találkozott vélem, s őt “Isten hozott, uram! járj szerencsés előjelekkel!” kiáltással üdvözöltem, s neki örökös barátságunk foglalójául íme nevemet adom:

Fáy Sámuel, magyar peregrinus

és neki ezt dalolom kobzomon:
Hajdani birtokodon látni fogod a kalászokat. *

Az 1726-os évben, amikor a Nap a Halak 26-ik fokára hágott.

Jelmondat: Nem halandó, amire vágyom. *