

Hoc votum pro incolumitate Ecclesiae Dei in Transylvania,
hungaria, locisque vicinis, ardentissimo affectu fundabat,
simulque Nobilissimo Domino Possessori, sui memoriam commendabat.
Joh[ann] Frid[ericus] Ostervaldius Ecclesiae Neocom[ensis] Pastor.
26. Junii 1719.
* Zsolt 122,6: Sha'alu shelom yerushalayim
/ yishlayu 'ohavayikh: Vulgata: „Rogate quae ad pacem sunt
Hierusalem et abundantia diligentibus te.” A
kézirat helyesírása néhány pontban eltér a maszoréta
szövegtől: 1) A kéziratban – az első szót
leszámítva – minden shinről hiányzik a diakritikus pont.
2) A maszoréta szöveg a Yerushalayim szó hiányosan írt,
ún. ketib formáját hozza:

(yerushalam), míg a kéziratban az olvasandó, ún. qeri
forma áll. 3) Az első sor harmadik
szavában a kézirat írója a maszoréta szövegben nem szereplő
szellemes kettős pontozást alkalmaz. A „yerushalayim” lamedja
alatt álló kamec (a) mellett a lamed fölött egy holem (o) is
áll, mintegy a yeru-shalom alternatív olvasatot
kínálva, ahol a szó második fele a héber shalom = béke
szónak felel meg.
|
|
|
Könyörögjetek Jeruzsálem békességéért; legyenek boldogok a téged
szeretők. *
Ezzel a könyörgéssel fohászkodik fel forrón
Isten egyházának épségéért Erdélyben, Magyarországon és a környező
vidékeken, s egyszersmind magát [e könyv] nemes tulajdonosának
emlékezetébe ajánlja Jean Frédéric Ostervald, a neuchâteli
egyház pásztora, 1719 június 26-án.
|
p.
194. Neuchâtel, 1719 június 26
Ostervald, Jean Frédéric
(1663-1747), svájci református teológus
Jean Frédéric Ostervald (Osterwald ) 1663. november 25-én
született Neuchâtelben (Neuenburg), patrícius családban; Johann
Rudolf Osterwald református lelkész fia. Zürichben, Neuchâtelben,
majd Saumurben az egyetemen tanult, 1679-ben magiszteri fokozatot
szerzett. Teológiai tanulmányait Orleans-ban és Párizsban
folytatta, és 1682-ben hazatért. Hamarosan útrakelt Genfbe és
Dauphiné tartományba, végül 1683-ban Neuchâtelben tette le
vizsgáit. Élete nagy részét itt töltötte: előbb diakónussá,
1699-ben lelkipásztorrá, majd esperessé választották. Emellett
mindvégig előadott a teológiai akadémián. 1746 augusztusában a
szószéken érte szélütés. 61 évi szolgálat után Neuchâtelben halt
meg 1747. április 14-én. Fia, Jean Rodolphe (1687-1764) lett utóda
papi állásában; unokája a történész és geográfus Samuel Frédéric
(1713-1795), kinek földrajzi munkáját Hányoki Losonczi István
(1709-1780) fordította magyarra. Jean Frédéric Ostervald 1699-től
kezdve a református egyház teljes megújításán dolgozott. Eleinte
az arminianizmus (Jacobus Arminius, 1560-1609) angliai változata
hatott rá, a hollandiai remonstránsok hitvallásának (Remonstrantia,
1610) öt cikkelye, melyek a hit, a megtérés, a kegyelem, az emberi
akarat, az egyetemes megváltás kérdéseit érintették, a kálvini
eleve elrendelés tanát kívánták enyhíteni. Az 1618-19-es
dordrechti egyetemes református zsinaton azonban az ortodoxia
diadalmaskodott. Ostervald tovább lépett, és két társával együtt –
a genfi Jean Alphonse Turrettini és a bázeli Samuel Werenfels
(1657-1740), „a svájci triumvirátus” tagjai – az egyházat meg
akarta óvni a dogmatikus megmerevedés veszélyétől. Újító szándéka
kiterjedt a dogmatika, az exegezis (bibliafordítása és
-magyarázatai), a liturgia (prédikáció helyett a Biblia
felolvasása), a himnológia és a morálteológia (a jó cselekedetek,
az erkölcsös élet fontossága) területére. Írásai erősen hatottak,
lelki megújulást hoztak vagy vitákat váltottak ki a valdensek, a
németalföldi protestánsok körében, a magyarországi protestáns
egyházakban, a protestáns német államokban, Skandináviában, sőt, a
londoni királyi missziós társaság közvetítésével (Society for the
Propagation of the Gospel in Foreign Parts) – melynek ő tagja volt
– eljutottak a Közel-Kelet országaiba, sőt Indiába, Kanadába és a
Nyugat-Indiai szigetekre. Nagy hatású életművét később „a második
reformáció” névvel illették. Egy-egy művét, különösen katekizmusát
több nyelven, magyarul is kiadták, vitairatokban támadták, naplóit
1849-ben megjelentették. A katekizmust Kármán József (1738-1795)
református püspök, az író Kármán József (1769-1795) apja
fordította magyarra. Néhány műve: Thes. de rerum naturalium
principiis, Saumur, 1679. – Traité des sources de la
corruption qui regne aujourd'huy parmi les chrétiens.
Amsterdam, Neuchâtel, 1700. A’ keresztyének között ez idő
szerént uralkodó romlottságnak kútfejeiről való elmélkedés …
Debrecen, 1745. – Catéchisme ou instruction dans la religion
chrétienne. Genf, 1702. Katekhismus, vagy a keresztény
vallásban való oktatás, mellyet … magyar nyelven ki-adott
Kármán Jósef. Pozsony, 1789. – Traité contre l'impureté.
Amsterdam, 1707. Neuchâtel, 1708. – La Liturgie, ou la manière
de célébrer le service divin … Basel, 1713. –
Considérations sur la réunion des protestans … traduites de
l'allemand de Mr. Werenfels. 1716. – Ethicae Christianae
compendium, 2. kiadás: Bázel, 1739.
Az
említett Jean Alphonse Turrettini egy héttel korábban, 1719.
június 19-én Genfben írt be Pápai Páriz Albumába (249. p.).
•
Jöcher • Jöcher-Adelung • Michaud • Petrik II 953 • SchwL |