Ecclesia nunquam majore triumpho vincit, quam cum persecutionibus vinci non potest.                                    Ex Sulp[icio] Sev[ero] * Pauculis hisce, Praestantissimo D[omi]no Papay, [Ecclesiarum *] Transsylvano [Delegato *] Hungaro, memoriam sui commendat Joh[annes] Alphonsus Turrettinus Genevae Pastor, S[acrae] Theol[ogiae] & Hist[oriae] Ecc[lesiasticae] Professor Genevae XIX Junii MDCCXIX.    * Sulpicius Severus, Chronici 2.32 (PL 20.147) parafrázisa: „neque majore umquam triumpho vicimus, quam cum decem annorum stragibus vinci non potuimus.”  * Az „Ecclesiarum” szó áthúzva, a „Delegato” szó „Hungaro”-ra javítva.

p. 249. Genf, 1719 június 19

Turrettini, Jean Alphonse
(1671-1737), svájci református teológus

Jean Alphonse Turrettini 1671. augusztus 13-án született Genfben; François T. (1623-1687) református lelkész fia, Bénédict T. (1588-1631) teológus unokája. A régi partíciuscsalád tagjai selyemgyárosok, bankárok voltak Luccában, és vallási okokból előbb Lyonba, majd Antwerpenbe, Zürichbe, végül 1592-ben Genfbe települtek. Jean Alphonse a genfi akadémián tanult, megismerkedett a descartes-i filozófiával és a mérséklten racionális teológiai irányzattal. 1691-ben befejezte tanulmányait, és 1693-ig Hollandiában, Angliában, Franciaországban tett utakat; ekkor alakult ki kapcsolata kora számos tudósával. Londonban tört rá először betegsége, mely egész életén végigkísérte. 1694-ben lelkésszé avatták, és Genf olasz templomában kezdte hivatását. Mind az angol, mind az olasz nyelvet jól bírta, szóban és írásban. Megújította az istentisztelet liturgiáját, bevezette itt a konfirmációt, lefordította az Újtestamentumot. 1697-ben a genfi akadémián az újonnan alapított egyháztörténeti tanszék, 1705-ben a teológia professzora lett. El akarta érni, hogy a diákokat felvételük előtt ne kötelezzék az úgynevezett egyetértési nyilatkozat (formula consensus) aláírására. Előadásaiban a teológia és az erkölcstan kiválasztott témáit tárgyalta, hogy ne kelljen a rendszeres teológia szerinte felesleges kérdéseit érintenie. Diákjai 1728-ban Hollandiában az ő neve alatt kiadták előadásain készített jegyzeteiket, de ezt Turrettini nem ismerte el saját művének. A türelmes, irenista teológia képviselője volt, európai szinten sokat tett azért, hogy a református és az evangélikus hitvallásúakat egyesülésre bírja, és ebben többek között William Wake canterburyi érsekkel is együttműködött. E törekvéseiért a porosz király aranyérmet adományozott neki. Később felvették a berlini Tudományos Társaság tagjai közé. Tagja volt az angol missziós társaságnak is (Society for the Propagation of the Gospel). 1737-ben barátai bíztatására befejezte nagy művét a természetes teológiáról. Egészsége gyorsan romlott, 1737. május 1-jén meghalt. Főbb művei: Pyrrhonismus pontificius (disputatio in Holland, 1692). – Brevis et pacifica de articulis fundamentalibus diquisitio, qua ad protestantium concordiam mutuamque tolerantiam via sternitur, praes. Joh. Alph. Turretinus … resp. Jacobus Serces … Genf, 1719. – De sacrae scripturae interpretandae modo, 1728. – Historiae ecclesiasticae compendium a Christo nato usque ad annum 1700. Genf, 1734. – Orationes academicae … Genf, 1737. – Cogitationes et dissertationes theologicae … Genf, 1737. 2 tom. – Theologia naturalis. – Opera omnia theologica, philosophica et philologica. Leeuwarden, 1774-1776. 3 vols.

A Sulpicius Severus-idézettel Turrettini bizonyára az erdélyi református egyház nehéz helyzetére utal. Dedikációjában először így írta: … Papay, Ecclesiarum Transsylvaniae [?] Delegato, azután javította: … Papay, Transsylvano Hungaro. Hasonlóan javította dedikációját ugyanezen a napon Benedict Pictet (213. p.). – Az említett William Wake érsek 1719 januárjában írt az Albumba (469. p.).

• HBLS • Jöcher • Michaud • SchwL