
Ecclesia nunquam majore triumpho vincit, quam cum persecutionibus
vinci non potest.
Ex Sulp[icio] Sev[ero] *
Pauculis hisce, Praestantissimo D[omi]no Papay,
[Ecclesiarum *] Transsylvano
[Delegato *]
Hungaro, memoriam sui commendat
Joh[annes] Alphonsus Turrettinus
Genevae Pastor, S[acrae] Theol[ogiae] & Hist[oriae]
Ecc[lesiasticae] Professor
Genevae XIX Junii MDCCXIX.
* Sulpicius Severus, Chronici 2.32 (PL
20.147) parafrázisa: „neque majore umquam triumpho vicimus,
quam cum decem annorum stragibus vinci non potuimus.” *
Az „Ecclesiarum” szó áthúzva, a „Delegato” szó „Hungaro”-ra
javítva.
|
|
|
Soha nem aratott nagyobb győzelmet az Egyház, mint amikor az
üldöztetések által le nem győzetett.
Sulpicius Severus alapján *
E csekélységgel ajánlja magát a jeles erdélyi
magyar Pápay úr emlékezetébe
Jean Alphonse Turrettini
genfi lelkipásztor, a teológia és egyháztörténelem professzora
Genfben, 1719 június 19-én.
|
p. 249. Genf, 1719 június 19
Turrettini, Jean Alphonse
(1671-1737), svájci református teológus
Jean Alphonse Turrettini 1671. augusztus 13-án született Genfben;
François T. (1623-1687) református lelkész fia, Bénédict T.
(1588-1631) teológus unokája. A régi partíciuscsalád tagjai
selyemgyárosok, bankárok voltak Luccában, és vallási okokból előbb
Lyonba, majd Antwerpenbe, Zürichbe, végül 1592-ben Genfbe
települtek. Jean Alphonse a genfi akadémián tanult, megismerkedett
a descartes-i filozófiával és a mérséklten racionális teológiai
irányzattal. 1691-ben befejezte tanulmányait, és 1693-ig
Hollandiában, Angliában, Franciaországban tett utakat; ekkor
alakult ki kapcsolata kora számos tudósával. Londonban tört rá
először betegsége, mely egész életén végigkísérte. 1694-ben
lelkésszé avatták, és Genf olasz templomában kezdte hivatását.
Mind az angol, mind az olasz nyelvet jól bírta, szóban és írásban.
Megújította az istentisztelet liturgiáját, bevezette itt a
konfirmációt, lefordította az Újtestamentumot. 1697-ben a genfi
akadémián az újonnan alapított egyháztörténeti tanszék, 1705-ben a
teológia professzora lett. El akarta érni, hogy a diákokat
felvételük előtt ne kötelezzék az úgynevezett egyetértési
nyilatkozat (formula consensus) aláírására. Előadásaiban a
teológia és az erkölcstan kiválasztott témáit tárgyalta, hogy ne
kelljen a rendszeres teológia szerinte felesleges kérdéseit
érintenie. Diákjai 1728-ban Hollandiában az ő neve alatt kiadták
előadásain készített jegyzeteiket, de ezt Turrettini nem ismerte
el saját művének. A türelmes, irenista teológia képviselője volt,
európai szinten sokat tett azért, hogy a református és az
evangélikus hitvallásúakat egyesülésre bírja, és ebben többek
között William Wake canterburyi érsekkel is együttműködött. E
törekvéseiért a porosz király aranyérmet adományozott neki. Később
felvették a berlini Tudományos Társaság tagjai közé. Tagja volt az
angol missziós társaságnak is (Society for the Propagation of the
Gospel). 1737-ben barátai bíztatására befejezte nagy művét a
természetes teológiáról. Egészsége gyorsan romlott, 1737. május
1-jén meghalt. Főbb művei: Pyrrhonismus pontificius
(disputatio in Holland, 1692). – Brevis et pacifica de
articulis fundamentalibus diquisitio, qua ad protestantium
concordiam mutuamque tolerantiam via sternitur, praes. Joh.
Alph. Turretinus … resp. Jacobus Serces … Genf, 1719. – De
sacrae scripturae interpretandae modo, 1728. – Historiae
ecclesiasticae compendium a Christo nato usque ad annum 1700.
Genf, 1734. – Orationes academicae … Genf, 1737. –
Cogitationes et dissertationes theologicae … Genf, 1737. 2
tom. – Theologia naturalis. – Opera omnia theologica,
philosophica et philologica. Leeuwarden, 1774-1776. 3 vols.
A
Sulpicius Severus-idézettel Turrettini bizonyára az erdélyi
református egyház nehéz helyzetére utal. Dedikációjában először
így írta: … Papay, Ecclesiarum Transsylvaniae [?] Delegato,
azután javította: … Papay, Transsylvano Hungaro. Hasonlóan
javította dedikációját ugyanezen a napon Benedict Pictet (213. p.).
– Az említett William Wake érsek 1719 januárjában írt az Albumba (469.
p.).
•
HBLS • Jöcher • Michaud • SchwL |