1. Joh. 4. 4.

Nobilissimo & Liberalissimo D. Possessori Magni Parentis sibi ante hos 46. annos coniunctissimi haud minori Filio felicissimo, sui memoriam commendat, optimi quaeque apprecatus.

Joh[annes] Jacobus Hottingerus
S. Th. Profess.

Tig[urini] Helv[etiae] Metrop[oli] d. 11. Jul. 1719.

 

 * 1Jn 4,4: Vulgata: “quoniam maior est qui in vobis est quam qui in mundo”.
 


 

Mert nagyobb az, aki bennetek van, mint az, aki e világban van. 1Jn 4,4. *

[E könyv] nemes és jeles tulajdonosának, nagy atyja – akivel ezelőtt 46 évvel szoros barátságban voltam – nálánál nem kisebb, istenáldotta fiának magamat emlékezetébe ajánlom, s neki minden jót kívánok.

Johann Jakob Hottinger teológiaprofesszor

A svájci Zürich székvárosában, 1719 július 11-én

 

 

 

 

 

 

 

p. 215. Zürich, 1719 július 11


Hottinger, Johann Jakob
(1652-1735), svájci teológus, egyháztörténész

Johann Jakob Hottinger 1652. december 1-jén született Zürichben, régi zürichi polgári családban; Johann Heinrich H. (1620-1667) orientalista és teológus fia, Johann Heinrich H. (1647-1692) orientalista és Salomon H. (1649-1713) orvos testvére. Teológiai tanulmányait Zürichben a Carolinumban, azután 1672-74-ben Bázelban végezte, majd Marburgba készült, de a francia-német háború miatt Genfbe ment. 1676-ban hazatért, és pappá szentelték. Előbb Zürichben szolgált, 1680-ban lelkészi állást kapott a közeli Stallikonban. 1686-tól segédlelkész (Diakon) a zürichi Grossmünsterben. 1698-ban kanonok lett, és kinevezték egykori tanára, Johann Heinrich Heidegger (1633-1698) utódjául a zürichi egyetemre a teológia professzorának. Mindegyik tisztében fáradhatatlanul munkálkodott. Folytatni kívánta tragikusan elhunyt apja egyháztörténeti munkáit – ki a Limmat folyón csónakjával felborult, és családját mentve, három gyermekével és barátjával megfulladt, feleségét és a szolgálót kimentették –, és megvédeni apja becsületét és katekizmusát katolikus támadóival szemben. Egy ideig a Historia ecclesiastica köteteit folytatta a tridenti zsinattól (1545-63), azután megírta főművét, Svájc egyháztörténetét, erősen vitatkozó szellemben és nehézkes formában, de bámulatos tudással. 1719-ben 200 éve volt annak, hogy Svájcban a reformáció elindult, és 100 éve a dordrechti zsinatnak, s ez felújította a protestáns felekezetek egyesítésére irányuló törekvéseket. Hottinger sok ilyen irenikai írást publikált, tanárai, Heidegger, Lucas Gernler (1625-1675) és François Turrettini (1623-1687), az 1675-ös Consensus helveticus létrehozóinak munkáját folytatva. Szerinte a tanítás alapja csak a Biblia lehet, egyebekben a véleménykülönbségeket el kell fogadni. A kibontakozó pietizmussal szembeszállt. Világosan adott elő, derűs egyéniség volt. 1729-ben szélütés érte, bal arca megbénult, de teljesen felépült, és ismét hivatalba állt. Meghalt 1735. december 18-án. Néhány műve: Biblische Prob des zürcherischen Catechismi, Zürich, 1685. - Helvetische Kirchen-Geschichten … Zürich, 1698, 1707, 1729. 4 Thle. – Dissertatio irenica de veritatis et charitatis amicissimo in Ecclesia Protestantium connubio, quam praeside Joh. Jacobo Hottingero … sustinebunt … Juxta exemplar Tigurinum. Tübingen, 1721. – Pentas Dissertationum Biblico-Chronologicarum, Utrecht, 1723.

Johann Jakob Hottinger a bátorító bibliai idézet alatt, a dedikációban, hivatkozik arra, hogy az Album tulajdonosának apjával negyvenhat évvel korábban szoros kapcsolatban volt. 1673 körül id. Pápai Páriz Ferenc (p. 447) valóban Svájcban tartózkodott, és ott sokakkal barátságot kötött, köztük a vele közel egykorú Hottinger fivérekkel is.

• ADB • Jöcher • LivrGen IV 89