| 
                
                  |  
              Illud in peregrinatore sit conspicuum, quòd mores patrios cum 
              moribus exteris non commutaverit; sed potiùs quòd constitutiones 
              patrias, iis, quae peregrè didicit, tanquam floribus, asperserit. 
              Verulamius. * 
               
              Etiamsi alterum pedem in tumulo haberem, non tamen pigeret aliquid 
              addiscere. 
              Chi vuol andar salvo par lo mondo, bisogna aver occhio di falcone, 
              orecchio d’asino, viso di scimia, bocca di porcello, spallo di 
              camello et gambe di cervo. 
              Patiença passe la sciença.Car jamais n’est miel sens fiel.
 
              Monita haec Generoso ac Ingenuo juveni Francisco PARIZ PAPAI Filio 
              dilecto, exoticas Academias eruditionis comparandae causâ 
              meditandi, Paterna Pietas Francisci Pariz Pápai Medic. D[octo]ri 
              et in alma Transylvaniae Eniedina Professoris ordinarii apposuit, 
              A. d. 1711. 13. Julii. Eniedini Transylvaniae, Anno aetatis LXII. 
               
              I, et Dominus sit tecum!
 
                
                  |  *  Francis Bacon, Sermones Fideles 
                  sive Interiora Rerum, 1638, 28. fej.  1.  * 
                  Az első sor: Zsolt 111:10: „A bölcsesség kezdete az Úrnak 
                  félelme”. Vulgata: „initium sapientiae timor Domini”. A többi 
                  sornak nincs bibliai megfelelője. 
                  * A sor első fele 1Jn 3,18: „cselekedettel és valósággal”; 
                  Vulgata: „opere et veritate”.
 |  
 |  |  
                
                  | 
              A peregrináció során nagyon ügyelnünk kell rá, hogy hazai 
              szokásainkat a külországiakkal ne vegyítsük; hanem inkább a 
              hazulról hozottakat az idegenben tanultakkal, mintegy virágokkal, 
              feldíszítsük. [Francis Bacon, Lord]  Verulam. *
 
              A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme *hiszen
 mindennek kezdetét és végét az Úr teremti meg,
 ugyanis
 az istenfélelem mindenben hasznos.
 Még ha fél lábbal a sírban volnék is, akkor 
              sem röstellném, hogy valami újat tanuljak. Aki biztonságban akar járni a 
              világban, szeme legyen akár a sólyomé, füle mint a szamáré, képe 
              mint a majomé, szája mint a disznóé, válla mint a tevéé, s lába 
              mint a szarvasé. A türelem termi a tudományt / mert 
              sosincs méz epe nélkül. Ezeket az intéseket a nemes és 
              jeles ifjú PÁPAI PÁRIZ Ferencnek, kedves fiának, aki tudása 
              gyarapítása végett külországi akadémiákra készül, Pápai Páriz 
              Ferenc orvos és Enyed jeles erdélyi városában rendes professzor 
              atyai szeretete jegyezte, az Úr 1711. évében, július 13-án, az erdélyi 
              Enyeden, életének 62. évében.  Cselekedettel és valósággal; * 
              sohasem hiú módon Istentől elfordulva. Menj, és az Úr legyen veled! 
                |                                p. 
              447. Nagyenyed, 1711 július 13
 
 
              
               Pápai Páriz Ferenc, id. (1649-1716), erdélyi orvos, tanár, író
 Pápai Páriz Ferenc (Páriz-Pápai F.) 1649. május 
              10-én született Désen (Szolnok-Doboka vármegye) (Dej, Románia); P. 
              P Imre (1618-1667) református lelkész, esperes és Kávási Krisztina 
              (?-1663) fia. Désen tanult, majd 1656-tól Gyulafehérvárott, mikor 
              apja ott II. Rákóczi György fejedelem udvari lelkésze lett, azután 
              Kolozsvárott és Marosvásárhelyen, szülei elvesztése után a rokonok 
              támogatásával. 1667-től a nagyenyedi Bethlen-kollégiumban kiváló 
              tanárok keze alatt folytatta tanulmányait, ahol tisztségeket is 
              viselt. 1672-ben külföldi egyetemekre indult. Boroszló (Wroc³aw) 
              után Lipcsében orvostudományokat hallgatott, majd 
              Odera-Frankfurtba, Marburgba, Heidelbergbe ment. Itt 
              bölcsészdoktorrá avatták; a felajánlott tanári állásra nem érezte 
              méltónak magát. 1673 áprilisától Bázelban tanult, és 1674 
              októberében megkapta az orvosdoktori fokozatot, s vele együtt „a 
              bázeli orvosi kar ülnöke” címet. Több neves tanárával és más 
              svájci tudós orvosokkal és teológusokkal szoros barátságot kötött; 
              közéjük tartozott Johann Jakob Hofmann (1635-1706) filológus és 
              Johann Heinrich Hottinger (1647-1692) orientalista. 1675-ben 
              hazatért. Debrecenbe és Kolozsvárra hívták orvosnak, nem vállalta. 
              1677-től I. Apafi Mihály fejedelem feleségének, Bornemissza 
              Annának udvari orvosa, 1688-ban a fejedelem orvosa lett. 1678-ban 
              a nagyenyedi kollégium tanárává választották, s ez állását 
              mindvégig megtartotta. A filozófiát, a görög nyelvet és a 
              természettudományokat tanította. Emellett folytatta orvosi 
              működését. A kollégiumért igen sokat fáradozott: a külföldre utazó 
              diákoknak támogatást szerzett, a város 1704-es és 1707-es 
              feldúlása és a kollégium pusztulása és bujdosása után a kollégium 
              újjáépítésére adományokat gyűjtött, felhasználva jó külföldi 
              kapcsolatait. Daniel Ernst Jablonskival (1660-1741) nemcsak az 
              odera-frankfurti ösztöndíjak, hanem a magyarországi 
              protestantizmus történetének megírása ügyében is összeköttetésben 
              állott. 1676-ban Debrecenben feleségül vette Zöldi Katát (?-1685). 
              Felesége halála után másodszor nősült, 1686-ban Tordán (Turda) 
              elvette Szeghalmi (Székhalmi) Annát (?-1691), s az ő halála után 
              Nyirő Juditot (?-1710). Fiai közül Imre (1693-1730) Enyeden tanár, 
              András (1703-1763) és Ferenc (1687-1740) orvos lett. Ferenc fiát 
              és Ajtai Szabó Andrást indította útnak külföldre, Angliába, 
              adományokat gyűjteni. Id. Pápai Páriz Ferenc meghalt 1716. 
              szeptember 10-én Nagyenyeden. Már életében hírnév és tisztelet 
              övezte. Felfogására a puritanizmus és a coccejanizmus hatott. 
              Gyakorlati munkássága mellett hatalmas az irodalmi és tudományos 
              életműve: könyveit, fordításait, átdolgozásait, különösen 
              latin-magyar szótárát többször kiadták, és nemzedékek használták. 
              (Műveit Szinnyei több mint három hasábon át sorolja.) Átdolgozta 
              és bővítette Szenci Molnár Albert latin-magyar, magyar-latin 
              szótárát; eléje fiai üdvözlő verset, id. Csécsi János, 
              Misztótfalusi egyik segítője, függeléket írt a magyar 
              helyesírásról. Misztótfalusi Kis Miklós halálára írt emlékversében 
              nyomdatörténeti áttekintést ad. A Pax corporis az első 
              magyar nyelven kiadott orvosi munka. Ismertebb művei közül néhány:
              Pax animae, az az a' lélek bekessegeről, és az elme 
              gyönyörüsegeröl való tracta …, Kolozsvár, 1680. – Pax 
              corporis, az az az emberi testnek belső nyavalyáinak okairól, 
              fészkeiről 's azoknak orvoslásának módgyáról való tracta …, 
              Kolozsvár, 1690. 2. kiad. Lőcse, 1692, stb. Újabb kiadása: 
              Budapest, 1984, sajtó alá rend. Szablyár Ferenc. – Pax Aulae, 
              az-az Bölts Salomon egynehány válogatott reguláinak rövideden való 
              elő-adása …, Kolozsvár, 1696. – Pax sepulchri, az az, 
              idvességes és igen szükséges elmélkedés arról, miképen kellessék 
              embernek mind keresztyénül élni, mind pedig idvességesen meghalni 
              …, Kolozsvár, 1698. – Életnek könyve, melybe béíratott példás 
              emlékezetre méltó neve a nemzetes, tiszteletes, tudós M. Tótfalusi 
              Kis Miklós uramnak, 1702. Ennek fennmaradt példánya nem 
              ismert. Későbbi kiadásai Bod Péter: Erdélyi Féniks, 1767 
              szövegét követik, pl. [Jakó 409-416]. – Dictionarium 
              Latino-Hungaricum …, Lőcse, 1708. (és további kiadások) Az apa megkapó szavakkal és értékes tanácsokkal, 
              latin, görög, olasz és provanszál nyelvű intelmekkel indítja fiát 
              a hosszú útra. – Ifj. Pápai Páriz Ferenc Albumába beírtak apjának 
              egykori, említett barátai, a svájci teológus, Johann Heinrich 
              Hottinger fivére, Johann Jakob H., valamint a berlini Daniel Ernst 
              Jablonski és fia, Paul Ernst J. is (215., 121., 
              361. p.). Csécsi János fia és Ajtai 
              Szabó András ugyancsak szerepel az Albumban (352., 
              451. p.). – Megjegyezzük, hogy Pápai Páriz Ferenc Dictionariuma, 
              latin-magyar szótára éppen a jelen Album feldolgozásakor és más 
              akkori latin szövegek tanulmányozásában igen hasznosnak bizonyult, 
              minthogy nemcsak a klasszikus latin nyelvet, hanem az újkori 
              latint is, és annak magyarországi, illetve erdélyi használatát, 
              jelentéseit is tükrözi. – Minthogy a lexikonok Pápai Páriz Ferenc 
              családjáról eltérő adatokat közölnek, felsoroljuk feleségei és 
              felnőtt gyermekei nevét, a legrészletesebb munka, Makkai cikke 
              alapján: 1. Zöldi Katalin, tőle Anna Borbála Weszprémi Istvánné; 
              2. Szeghalmi Anna, tőle Ferenc és Krisztina Nádudvari Péterné; 3. 
              Nyirő Judit, tőle Imre és András. • 
              BritHung • Jöcher-Adelung • Makkai • MÉL • MNL • Szinnyei X 400 • 
              ÚMIL • Weszprémi I 248 • Zoványi-Ladányi |