His felicia quaevis precari, suique memoriam Praestantissimo D. Papai commendare voluit

Franc[iscus] Fabricius, Amstelo-Batavus,
S. S. Theol[ogiae] Dr. & Professor atque V[erbi] D[ivini] M[inister]

Lugduni in Batavis,
die 27 Novemb[ris] a[nn]o 1719.
 

 * Ef 4,15: Vulgata: “veritatem autem facientes in caritate”. Daniel Ernst Jablonski is idézi a 121. oldalon.
 


 

Az igazságot követvén, szeretetben. *

Ezzel kíván minden jót, és ajánlja magát a jeles Pápai úr emlékezetébe

Franciscus Fabricius a hollandiai Amszterdamból,
a teológia doktora és professzora, lelkipásztor

Leidenben, 1719 november 27-én.

 

 

 

 

 

 

p. 253. Leiden, 1719 november 27


Fabricius, Franciscus
(1663-1738), holland református teológus

Franciscus Fabricius 1663. április 10-én született Amszterdamban; Johannes F. lelkész és Katharina Felbier fia. Ötéves korában mindkét szülőjét elvesztette, anyai nagyapja nevelte. Szülővárosában a keleti nyelveket tanulta, majd 1681-ben a leideni egyetemre ment. 1687-ben Velsenben (Noord-Holland) iktatták be papi tisztségébe, és itt 1690-ben megházasodott. 1696-ban került Leidenbe prédikátornak. 1705-ben, Jacobus Trigland (1652-1705) halálakor, utóda lett az egyetem teológiai tanszékén és a hollandiai iskolák felügyelőjeként, és ekkor, hogy professzori munkájának jobban meg tudjon felelni, prédikátori hivatalának és jövedelmének feléről lemondott. Négy alkalommal volt a leideni egyetem rektora. 1716-ban az angol királyi missziós társaság (Society for the Propagation of the Gospel) tagjává választották. A dogmatikát coccejánus és kissé vitatkozó szellemben adta elő, de inkább gyakorlati teológus volt, különösképpen is homiletikus. 1722-ben a leideni egyetemen az ő tiszteletére hozták létre az egyházi ékesszólás (homiletika) professzora titulust (professor eloquentiae sacrae), miután a tárgyat sok éven át tanította. Híressé vált az a beszéde, amelyet 1725-ben a leideni akadémia 150 éves évfordulóján tartott a Szt. Péter-templomban (Pieterskerk). Meghalt Leidenben 1738. július 27-én. Az emlékbeszédet fölötte Jan van den Honert professzor, Taco Hajo v. d. H. fia tartotta. Néhány műve: De Christo unico ac perpetuo ecclesiae fundamento, 1705, 1717. – De oratore sacro, 1722. – Oratio in natalem centesimum et quinquagesimum, sive annum jubilaeum tertium academiae Batavae, quae est Lugduni-Batavorum. Leiden, 1725. - Opera omnia philologico-theologica, exegetica et oratoria, Leiden, 1740. 4 vol. – Könyvtárunk egy 1736-os leideni disszertációt őriz, amelyet az ő elnöksége alatt védett meg Bernhardinus de Moor.

A bejegyzés Leidenben kelt, és Franciscus Fabricius feltünteti mind professzori, mind lelkipásztori állását (V.D.M.), de aláírásához azt is hozzáfűzi, hogy amszterdami származású: Amstelo-Batavus. – Az Album következő, és ugyanezen a napon kelt bejegyzése Taco Hajo van den Honert professzoré (257. p.).

• AlbSchLeid 48 • Jöcher • Michaud • NNBW III 380