Ex quodam Poeta   Omnia aperta tibi, quicquid Medicina recondit,   intima naturae, vel rerum pondera noris,   Hippocrates fias, fiasque Machaone maior,   quas et Phyllirides, vel quas Epidaurius Herbas,   noueris, et quicquid praesagus nouit Apollo:   Sisque salus orbi, fas sit tibi ducere ab Orco   Extinctos homines, iterumque animare sepultos:   nomen, opes, famam, cumules hac arte perennem. haec pauca ex animo sperat precatur et optat doctissimo et florentissimo domino Francisco Paris Papai, Medico, Medecinae gratia peregrinanti, Daniel de Superville Medecinae doctorum filius, nepos et pronepos, nunc medecinae mentis intentus in verbi Diuini apud Rotterodamenses ministerio. Rotterodami 6º Decembr. 1719 De Superville MP    * A vers nagy elődöket felsoroló sorai egybecsengenek Laurentius Ludenius Johannes Georgius Gezeliushoz írott köszöntő versének 41-43. sorával, az utóbbi szerző „J. A. Comenii Janua linguarum reserata aurea, in Graecum idioma, vocabulis et loquendi modis sanctis translata, Dorpati Livonorum 1648” c. könyve elején:   Quas vel Phyllirides, vel quas Epidaurius herbas   Dignoscit: quicquid praesagus novit Apollo;   Quicquid et Hippocrates ponit, solersque Machaon.

p. 365. Rotterdam, 1719 december 6

Superville, Daniel de, sen.
(1657-1728), francia németalföldi református teológus

Id. Daniel de Superville 1657 augusztusában született Saumurban; Jacques de S. (?-1679) niort-i orvos és Marthe Pilet fia, Jean de S. orvos dédunokája, Daniel de S. (1696-1773) orvos és polihisztor nagybátyja. Az ifjú Saumurban kezdett tanulni, descartes-i filozófiával, irodalommal és földrajzzal foglalkozott. Azután a teológiát választotta, és 1677-ben Genfben iratkozott be; az anyakönyvben neve után ez áll: Salmuriensis, theol. stud., huic albo nomen suum lubens apposuit, azaz: saumuri, teológus hallgató, nevét e könyvbe szívesen írta be. Apja halálakor, 1679-ben tért haza. A protestánsok üldözése miatt Angliába készült, de 1683-ban Loudunba, szülővárosa közelébe hívták meg lelkipásztornak. Két évet töltött itt, de prédikációi miatt az udvarnál feljelentették, és Párizsba rendelték. A Nantes-i Edictum visszavonása (1685) után anyja Németalföldre menekült, neki is el kellett hagynia Franciaországot. 1685-ben Rotterdamban lett segédlelkész, majd 1691-től lelkész. Egyházi ügyekben tekintélyt szerzett, vitákban közvetített. A vallon zsinat megbízásából segítette a menekült prédikátorok özvegyeit. Az utrechti béketárgyalások idején (1713) gyakran odautazott, hogy a külföldi követekkel tárgyaljon a franciaországi protestáns egyház helyreállításának lehetőségéről és a gályarabok kiszabadításáról, és adományokat küldött és gyűjtött a szabadultak megsegítésére. Betegsége miatt 1724-ben visszavonult; helyét fia, Daniel de S. (1700-1762) vette át. Meghalt 1728. június 9-én Rotterdamban. Prédikációit és 1691-től havonta megjelent leveleit később kötetben is kiadták. 1706-os nagy katekizmusát többször újra nyomták; úrvacsorai könyvét Johann Gottfried Lessing fordította németre. Művei: Les veritez et les devoirs de la réligion chrétienne, ou Catechisme pour l'instruction de la jeunesse. Rotterdam, 1706. Amsterdam, 1708. – Le vrai communiant ou Traité de la Sainte cène et des moiens d'y bien participer. Rotterdam, 1718. De ware disgenoot aan des Heren tafel of verhandeling van 't H. Avondmaal … Rotterdam, 1722. Geistreiche Betrachtungen von dem würdigen Gebrauche des heiligen Abendmahls … ins Teutsche übersetzt … von M. Johann Gottfried Lessing. Budissin [Bautzen], 1728. - Sermons sur divers textes de l'Écriture Sainte. Rotterdam, 1724, 1726. 4 vol.

A rotterdami lelkész fia, ki akkor teológus hallgató volt, néhány nappal korábban Leidenben írt az Albumba (403. p.).

• Jöcher • LivrGen I 234 • Michaud • NNBW V 839