Mundus plenus est veritatibus, quilibet illas possidere credit, plurimi illis turgent, sed sane eas semper urgent. Unam Tu elige, aut talem quae aliis Error videtur, nec plurimorum partes defende; ubi enim plurimi consentiunt, ibi verus Error est, aut erronea veritas: hanc fuge, alteram sequere et studiose asserva, sic excelles prae reliquis.

Haec Lipsii verba, Tibi Clariss[im]e D[omin]e Papai, Fautor honorande, Auditor quondam prae multis aliis ob singularem industriam et animi atque morum probitatem et praestantiam aestimande, cum iam ulterius in mundum excurrere susceperis, animitus commendo. Fac hoc et vives! in mundo felix, post fata venerabilis et in centro veritatum aeternum beatus et haec Tibi iterato apprecatur, quem vidisti, audivisti et dilexisti.

Mich[ael] Alberti P. P.

Symb[olum] Optima mihi Philosophia est, Nosse Christum Crucifixum. *

dab[am] Hal[ae] Magd. d. 28. Julii A. 1714.
 

 * A mottó az 1Kor 2,2 parafrázisaként is felfogható: „Non enim iudicavi scire me aliquid vos nisi Iesum Christum et hunc crucifixum” / „Mert nem végeztem, hogy egyébről tudjak ti köztetek, mint a Jézus Krisztusról, mégpedig mint megfeszítettről.”
 

 


Tele van a világ igazságokkal; akik úgy hiszik, birtokában vannak ezeknek, többnyire pöffeszkednek velük, ám ugyancsak üldözik azokat. Válassz közülük egyet, akár olyat is, amely mások szemében tévedésnek tűnik; és ne a sokaság pártján légy: mert amiben a többség egyetért, ott az igazi tévedés, avagy a téves igazság. Emettől menekülj, a másikat kövesd, és hűen tarts ki mellette: így jutsz másoknál nagyobb kiválóságra.

Lipsiusnak e szavait, jeles Pápai úr, tiszteletreméltó tanársegédem, egyedülálló szorgalma, tiszta lelke és erkölcse miatt nagyra becsülendő egykori tanítványom, most hogy végtére a világba kilépni készülsz, teljes szívből ajánlom. Tégy így, és élni fogsz! a világban szerencsésen, holtod után tiszteletben, s a mennyei igazságok közepette boldogan; s ezt kívánja néked újfent az, akit láttál, hallottál, és kedveltél,

Michael Alberti, a filozófia professzora

Jelmondat: Minden filozófiám a megfeszített Krisztus ismerete. *

Jegyeztem Magdeburg-Halléban, 1714 július 28-án.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

p. 427. Halle, 1714 július 28

Alberti, Michael
(1682-1757), német orvos, egyetemi tanár

Michael Alberti 1682. november 13-án született Nürnbergben; Paul Martin Alberti (1640-1705) nürnbergi lelkész fia. Nürnbergben és Altdorfban tanult, lelkésznek készült, majd a jénai egyetemre ment, és itt a teológiai tárgyak mellett orvosi előadásokat hallgatott. Halléban Georg Ernst Stahl professzornál disputált, és 1704-ben orvosdoktori címet szerzett, majd orvostudományból és bölcsészetből magántanárrá habilitált, és 1710-ben rendkívüli tanár lett. 1716-ban, amikor Stahl távozott a hallei egyetemről, az ő ajánlásával kinevezték utódjául rendes tanárnak. 1719-től emellett a fizika professzora lett. Tanszékét az orvosi karon élete végéig megtartotta. A berlini Tudományos Társaság és – Andronicus néven – az Academia Leopoldina tagja. Meghalt 1757. május 17-én Halléban. Stahlnak igen közeli barátja és legnevesebb követője volt, és tanainak, az animista felfogásnak a mechanista elmélettel szemben leglelkesebb védelmezője és terjesztője. Átfogó orvostudományi tájékozottság és bizonyos esztétikai és filozófiai szemlélet jellemzi. Foglalkozott az orvoslás jogi vonatkozásaival is, a törvényszéki orvostan egyik kezdeményezője. Számos tankönyvet írt, és több száz kisebb alkalmi közleményt. Néhány műve: Dissertatio medica, de hypochondriaco-hysterico malo. Praeses Georgius Ernestus Stahl. Halle, 1703. – Disputatio inauguralis medica de erroribus medicinae practicae. Praeses Georgius Ernestus Stahl. Halle, 1704. – Introductio in universam medicinam etc. Halle, 1715-26. 4 tom. – Systema jurisprudentiae medico-legalis. Leipzig, 1725-47. 6 tom. – Könyvtárunk egy elnöklete alatt megvédett 1730-as disszertációt őriz Goddofredus Mollertől.

Alberti előtt hat nappal Georg Ernst Stahl írt be Pápai Páriz Albumába (179. p.).

• ADB • Jöcher-Adelung • Meusel • Michaud