Res apparentes à veris discernenti, quod remanebit, minimum quidem erit, sed optimum. Symb[olum]. In Te, Domine, speravi non confundar in aeternum! * Cum voto omnigenae felicitatis scrib[ebat] Georg Ernestus Stahl. Halis Magd[eburgicae] 23 Junij MDCCXIV.    * Zsolt 31,1.

p. 179. Halle, 1714 június 23

Stahl, Georg Ernst
(1660-1734), német természettudós, orvos, kémikus

Georg Ernst Stahl 1660. október 21-én született Ansbachban. Szigorú vallásos nevelésben részesült. Jénában tanult, főleg Georg Wolfgang Wedelt (1645-1721) hallgatta, majd doktori fokozatot szerzett, 1783-tól tanított. 27 éves korában kinevezték III. János Ernő (1664-1707) szász-weimari herceg udvari orvosának. 1693-ban Friedrich Hoffmann (1660-1742), egykori diáktársa, az újonnan alapított hallei egyetemen az orvostudomány professzora, meghívta Halléba a medicina második rendes tanárának, s e két kiváló elme mintegy elosztotta egymás közt a diszciplínákat: Hoffmann inkább a gyakorlati tárgyakban működött: anatómia, sebészet, fizika, kémia, míg Stahlé volt a fiziológia, patológia, gyógyszertan, dietetika és a botanika. Stahl azután 1716-ban Berlinbe kapott meghívást, és élete végéig a király udvari orvosa volt. Zárkózott természetű, ortodox felfogású ember volt, nehezen tűrte az ellenvéleményt. Berlinben halt meg 1734. május 14-én. Az orvoslás mellett a tudománnyal is mindvégig foglalkozott. Jénai előadásaiban, melyek anyagát tanítványai 1720-ban adták ki, még az alkímia nézeteit vallotta. Később fokozatosan felismerte, hogy a fémeket nem lehet egymásba átalakítani, és a kémia nem csupán az aranycsinálást és a gyógyítást szolgálja. A kémia szerinte az összetett testek alkotórészekre bontásának és az alkotórészekből az összetett anyagok létrehozásának tudománya – vagy művészete. Flogisztonelméletét 1697-ben tette közzé, de valójában Johann Joachim Becher (1635-1682) egy 1703-ban kiadott művéhez írt függelékében alapozta meg. A flogiszton anyag feltételezésével (phlogeos = égő, fénylő), mely az anyagok átalakulásakor az egyik testből a másikba áramolhat, sok addig különálló jelenséget lehetett egységes alapon magyarázni, így az égést, a kohászat folyamatait, az erjedést, a korhadást, a légzést stb., nem is szólva az alkimisták számtalan egyedi, rendszertelen tapasztalatáról. A kémiai átalakulásoknak ez az első egységes elmélete elősegítette a kémia fejlődését – hívei közé tartozott, érdekes módon, Carl Wilhelm Scheele (1742-1786), az oxigén felfedezője –, és csak majdnem száz év elteltével váltotta fel, Antoine Laurent Lavoisier (1743-1794) mérései nyomán, az oxidációs-redukciós átalakulások helyes magyarázata. A fiziológiában Stahl a korábbi chemiatrista (jatrokémiai) és az újabb mechanista felfogással szemben az animista elvet hirdette: az élő szervezetet, mely víz, olaj és föld jellegű alkotórészekből áll, a szétválástól, a rothadástól a lélek (anima) vagy a természet (natura) mint belső mozgatóerő (principium movens) óvja meg, amelyet azonban Stahl a tudatos és halhatatlan lélektől (psyché) meg akart különböztetni. A gyógyításban is a szervezetnek e belső erőit kell mozgósítani. Stahl mintegy 240 közleményt publikált. Néhány főbb műve: Fundamenta chymiae dogmaticae & experimentalis. Nürnberg, 1723. – Zymotechnia fundamentalis sive fermentationis theoria generalis. Halle, 1697. – Joh. Joachimi Beccheri … Physica subterranea profundam subterraneorum genesin … ostendens … Specimen Becherianum … subjunxit Georg. Ernestus Stahl. Leipzig, 1703. – Experimenta, obsevationes, animadversiones … chymicae et physicae. Berlin, 1731. – Schriften von der Natur … des Salpeters, Frankfurt-Lipcse 1734. – De vera diversitate corporis mixti et vivi … demonstratio. Halle, 1707. – Theoria medica vera … Halle, 1708.

Georg Ernst Stahl még hallei professzorsága idején, 1714-ben jegyzett be ifj. Pápai Páriz Albumába. Tanártársai közül Michael Alberti, magyarországi tanítványai közül a soproni Georg Sigmund Liebezeit írt az Albumba (427., 351. p.).

• ADB XXXV 780 • BritHung • Jöcher • Michaud • MNL