
Nunquam periculum sine periculo vincitur.
Hisce paucis Doctiss[im]o D[omi]no Possessori sui memoriam
commendat.
Bernh[ardus] Siegf[ried] Albin[us] |
|
Sosem lehet veszély nélkül legyőzni a veszélyt.
E csekélységgel ajánlom magam [e könyv] tudós
tulajdonosának emlékezetébe
Bernhard Siegfried Albinus
|
p.
429. [Leiden? 1715 május?]
Albinus, Bernhard Siegfried
(1697-1770), német anatómus, leideni professzor
Bernhard
Siegfried Albinus (Albin) 1697. február 24-én született
Odera-Frankfurtban; Bernhard Albinus (1653-1721) orvos és Susanna
Catharina Rings fia. Apjánál, valamint Govard Bidloo (1649-1713),
Herman Boerhaave (1668-1738) és Johann Jacob Rau (1668-1719)
professzornál tanult Leidenben, majd 1718-ban Párizsba ment
anatómiai és sebészeti tanulmányokra. Boerhaave mechanista
elveinek megfelelően arra törekedett, hogy a szervezet minden
szerkezeti részletét megismerje. Leidenben már 21 évesen az
anatómia rendkívüli tanára, a doktori címet védés nélkül megítélik
neki. Rau halála után annak utóda lett, apja halálakor pedig,
1721-ben, az anatómia és a sebészet rendes tanára, 1745-ben a
gyógyászat professzora. E három tanszéket élete végéig vezette. A
leideni, harlemi és szentpétervári tudós társaságok tagja. Meghalt
Leidenben 1770. szeptember 9-én. Korának legjelentősebb anatómusa
és orvosprofesszora, a leíró anatómia megújítója. Petrus Camper
(1722-1789), mikor ábrázolási módját bírálta, őt az anatómusok
fejedelmének nevezte: anatomicorum princeps magnus Albinus.
Elsőként mutatta ki az anya és a magzat érrendszere közötti
összefüggést. Munkáit a pontosság, világos stílus és gazdag
képanyag jellemzi. Két művét: Libellus de ossibus corporis
humani (Leiden, 1726) és Historia musculorum hominis
(Leiden, 1734) nemzedékeken át és még a 19. században is
használták. Boerhaavéval együtt kiadta Vesalius, Bartholomaeus
Eustachius és Harvey munkáit.
Legismertebb műve a Tabulae anatomicae sceletti et musculorum
corporis humani, Leiden, 1747, melynek pompás ábráit Jan
Wandelaar (1690-1759) rajzolta és metszette. E műhöz legkisebb
öccse, Friedrich Bernhard Albinus (1715-1778), ki 1770-ben utóda
lett, magyarázó vezérfonalat adott ki: De natura hominis
libellus. Leiden, 1775.
Az
ifjabb Albinus nem keltezte bejegyzését; bizonyára Leidenben még
diákként írta sorait 1715 májusában, amikor apja is, az
orvosprofesszor (105. p.).
• ADB • AlbSchLeid 2 • EncBrit •
Jöcher-Adelung • Meusel • Michaud • MNL • NDB • NNBW IV 22
|