Nunquam periculum sine periculo vincitur.

Hisce paucis Doctiss[im]o D[omi]no Possessori sui memoriam commendat.

Bernh[ardus] Siegf[ried] Albin[us]

 

 

Sosem lehet veszély nélkül legyőzni a veszélyt.

E csekélységgel ajánlom magam [e könyv] tudós tulajdonosának emlékezetébe

Bernhard Siegfried Albinus

 

 

 

 

 

p. 429. [Leiden? 1715 május?]


Albinus, Bernhard Siegfried
(1697-1770), német anatómus, leideni professzor

Bernhard Siegfried Albinus (Albin) 1697. február 24-én született Odera-Frankfurtban; Bernhard Albinus (1653-1721) orvos és Susanna Catharina Rings fia. Apjánál, valamint Govard Bidloo (1649-1713), Herman Boerhaave (1668-1738) és Johann Jacob Rau (1668-1719) professzornál tanult Leidenben, majd 1718-ban Párizsba ment anatómiai és sebészeti tanulmányokra. Boerhaave mechanista elveinek megfelelően arra törekedett, hogy a szervezet minden szerkezeti részletét megismerje. Leidenben már 21 évesen az anatómia rendkívüli tanára, a doktori címet védés nélkül megítélik neki. Rau halála után annak utóda lett, apja halálakor pedig, 1721-ben, az anatómia és a sebészet rendes tanára, 1745-ben a gyógyászat professzora. E három tanszéket élete végéig vezette. A leideni, harlemi és szentpétervári tudós társaságok tagja. Meghalt Leidenben 1770. szeptember 9-én. Korának legjelentősebb anatómusa és orvosprofesszora, a leíró anatómia megújítója. Petrus Camper (1722-1789), mikor ábrázolási módját bírálta, őt az anatómusok fejedelmének nevezte: anatomicorum princeps magnus Albinus. Elsőként mutatta ki az anya és a magzat érrendszere közötti összefüggést. Munkáit a pontosság, világos stílus és gazdag képanyag jellemzi. Két művét: Libellus de ossibus corporis humani (Leiden, 1726) és Historia musculorum hominis (Leiden, 1734) nemzedékeken át és még a 19. században is használták. Boerhaavéval együtt kiadta Vesalius, Bartholomaeus Eustachius és Harvey munkáit. Legismertebb műve a Tabulae anatomicae sceletti et musculorum corporis humani, Leiden, 1747, melynek pompás ábráit Jan Wandelaar (1690-1759) rajzolta és metszette. E műhöz legkisebb öccse, Friedrich Bernhard Albinus (1715-1778), ki 1770-ben utóda lett, magyarázó vezérfonalat adott ki: De natura hominis libellus. Leiden, 1775.

Az ifjabb Albinus nem keltezte bejegyzését; bizonyára Leidenben még diákként írta sorait 1715 májusában, amikor apja is, az orvosprofesszor (105. p.).

• ADB • AlbSchLeid 2 • EncBrit • Jöcher-Adelung • Meusel • Michaud • MNL • NDB • NNBW IV 22