– – – Sed nihil tantus labor profuit. Tuum enim in hoc sum, ut illatam à Mundo nostris Manibus ac meritis pio conatu auferam controversiam, alios Amicorum mors avocat; hi frigescunt; illi pauperascunt: alii vana spe lactant; hi trepidare faciunt; intercedunt illi, mecum soliciti: his invitus sum; illis honoratus; multis fortasse suspectens; soli Deo notus. Interea anni defluunt, aetas languescit, vita admodum festinat; ego vero, tantis malis fissus ac languens, humanaeque satur infidelitatis, tandem acquiesco, et venientes olim expecto in votis Deos.

Nobili ac Generoso Juveni Viro, D[omi]no Francisco
P. Pápai, Cognato & [?] diuque quaesito, tandem
reperto, amantissimo, officia ac memoriam collocat
et insuper discedere a divitis volens Britannis, haec

peregrinus Hungarus.

Londini 1723 16 Julii st[ilo] v[eteri].

Symb.
– - – Tibi nos, tibi nostra supellex:
quicquid praeterea nostris reperitur in Hortis
Servierint – - – - -

A nemes és jeles ifjú Pápai Páriz Ferencnek, rég áhított, s végre meglelt kedves rokonomnak, szolgálatát és jó emlékezetét ajánlja, s végezetül Britannia gazdagságától elválni akarván e búcsúajándékot hagyja Nánásy András magyar peregrinus.

Londonban, 1723 július 16-án, az ó naptár szerint.

Jelmondat:
„– – – Tiéd vagyunk, tiéd minden holmink / s amit csak kertünkben fellelsz, mind neked szolgál – – – ”