Illustrissimum Virum D[omi]num Franciscum P. Papai Collegasque ejus Enyedenses Apostolicâ hâc benedictione impertit Geo[rgius] Bristol Eccl. Chr. Oxon. Decanus. 12 Cal. Feb. 1718    * Zsid 13,1-2: Vulgata: „caritas fraternitatis maneat. hospitalitatem nolite oblivisci per hanc enim latuerunt quidam angelis hospitio receptis.”  * Ef 6,21-23:  Vulgata: „omnia nota vobis faciet carissimus frater et fidelis minister in Domino. quem misi ad vos in hoc ipsum ut cognoscatis quae circa nos sunt et consoletur corda vestra. pax fratribus et caritas cum fide a Deo Patre et Domino Iesu Christo.” – Az Ef 6.22 első szavai eltérnek a textus receptustól: ott „hon epempsa pros hymas eis auto touto”, míg itt „hon apopempsamen pros hymas” szerepel.

p. 467. Oxford, 1719 február 1

Smalridge, George
(1663-1719), angol lelkész, püspök

George Smalridge Lichfieldben (Staffordshire) született 1663-ban; Thomas S. kelmefestő fia. A helyi iskolában tanult, mikor Elias Ashmole (1617-1692), a híres régiséggyűjtő, felismerte tehetségét, és az ő költségén küldték a fiút a londoni Westminster Schoolba. Itt kötött életre szóló barátságot Francis Atterburyvel (1663-1732), a későbbi püspökkel és íróval, kinek anglikán eszméi sokban hatottak rá. 1682-ben beiratkozott az oxfordi Christ's Church College-ba; 1689-ben magiszter és oktató (tutor), 1701-ben a teológia doktora lett. Jeles műve a latin versben írt Auctio Davisiana (Oxford, 1689) a Davis-féle árverésről. 1694-ben Sir Thomas Bodley (1545-1613) ünneplésekor őt kérték fel szónoknak. 1693-ban Lichfield katedrálisának stallumát kapta. Bár 1700-től Oxfordban a teológia kinevezett helyettes tanára volt, 1707-ben, nyílt Jakab-párti nézetei miatt, mégsem ő lett William Jane (1645-1707) professzor utóda. 1710-ben aztán, tory ellenhatásra, a királynő egyik káplánjává tették. Kora sok teológusával, így Daniel Ernst Jablonskival is kapcsolatban állt; szorgalmazta a lutheránus és az anglikán hitűek közeledését. 1711-ben az oxfordi Christ's Church kanonokja és Carlisle esperese, 1713-ban pedig, Atterbury utódjaként, a Christ's Church esperese lett. 1714-ben Bristol püspökévé és királyi főalamizsnássá (Lord Almoner) nevezték ki. Ez utóbbi hivatalától azonban 1715-ben megfosztották, mert a felkelés után nem írta alá a Trónkövetelő (Jakab Edward, 1688-1766, the Old Pretender) elleni nyilatkozatot. Az esperesi tisztet mindvégig megtartotta, mert a bristoli püspökség akkoriban kevés javadalmazással járt. Hirtelen halt meg szélütésben, 1719. szeptember 27-én, Oxfordban. Egyik fia, Philip (?-1751), Worcester kancellárja lett. George Smalridge művelt és népszerű prédikátor és püspök volt, Anna királynő korának ismert londoni személyisége. Földije, a szintén Lichfieldből való Dr. Samuel Johnson is értékelte; Jonathan Swift ‘a hírneves Dr. Smalridge’-nek (‘the famous Dr. Smalridge’) titulálta. Stílusa – mint a kor teológiai írásaié – világos, de nélkülöz mindenféle szárnyalást és nyelvi bájt. Sok prédikációját külön-külön is kinyomtatták, hatvanat özvegye összegyűjtve adott ki: Sixty sermons, preach’d on several occasions … publish'd from the originals. Oxford, 1724. London, 1727. … Oxford, 1852. – Bishop Atterbury’s and Bishop Smalridge’s reasons for not signing the declaration … London, 1715.

Az újtestámentumi idézetekben az alkalomhoz illően a vendégszeretetről és a vigasztalásról esik szó. György püspök apostoli áldását adja az Album tulajdonosára és az enyedi kollégákra is. Mint szokás, csak keresztnevét írja alá (azt is rövidítve), és püspöki címéből csak ennyit: Bristol, de feltünteti oxfordi esperes mivoltát. Nyolc hónappal Pápai Páriz látogatása után, 56 éves korában meghalt. – Az említett Daniel Ernst Jablonski még 1711-ben Berlinben írt az Albumba (121. p.).

• DNB • Jöcher • Michaud