Sic olim suos discipulos admonuit Salvator Hominum, D[ominus] Jesus Christus. Sic spectatissimum virum Fr[anciscum] P[ariz] Papaj, ad suos rediturum, Contra Veritatis Evangelicae Hostes hortatur, consolatur, Illique Omnia prospera atque felicia apprecatur Gul[ielmu]s provid[entia] divin[a] Cantuar[iensis] Arch[iepiscopu]s &er. Idibus Januar A. D. 1718. Stilo Anglic[o]    * Mt 10,28: Vulgata: „et nolite timere eos qui occidunt corpus animam autem non possunt occidere sed potius eum timete qui potest et animam et corpus perdere in gehennam” / „And fear not them which kill the body, but are not able to kill the soul; but rather fear him which is able to destroy both soul and body in hell.”

p. 469. [London], 1719 január 24

Wake, William
(1657-1737), angol teológus, canterburyi érsek

William Wake 1656(57). január 26-án született Blandfordban, Dorset grófságban; William Wake (?-1705) vagyonos nemesember fia. A helyi iskola után 1672-ben az oxfordi Christ Church-be iratkozott be, és 1679-ben magiszteri (M.A.) fokozatot szerzett. 1682-ben Preston vicomte angol követ káplánjaként Párizsba ment, és ettől kezdve foglalkoztatta őt a francia egyház ügye. Oxford püspöke megbízásából tanulmányozta az Újtestámentum görög kódexeit. Hazatérése után, 1688-tól, nyolc éven át a Gray’s Inn társaság, a híres londoni jogászkollégium lelkésze volt. A katolikus egyház ellen vitairatokat adott ki. 1689-ben a teológia doktorává (D.D.) avatták. Ezután III. Vilmos király (1688-1702) és Mária királyné egyik udvari prédikátorává nevezték ki. 1689-től az oxfordi Christ Church kanonokja. 1694-től a westminsteri St. James templom papja Londonban, 1702(03) februárjától Exeter esperese. 1705-től Lincoln püspöke, majd 1715(16) januárjától, Thomas Tenison (1636-1715) halála után, Canterbury érseke. Meghalt 1736(37). január 24-én a Lambeth érseki palotában, Londonban. Széles műveltségű, tevékeny ember volt, liberális és türelmes. Kapcsolatot tartott fenn a Sorbonne teológusaival és más francia egyházi emberekkel, akik a pápa bizonyos intézkedéseit nehezményezték. A protestáns felekezetek, sőt, a francia egyház és az anglikán egyház közötti megértésen és egyesítésükön munkálkodott. Éremgyűjteményét és értékes könyvtárát az oxfordi Christ Church-re hagyta. Néhány műve, prédikációi és vitairatai mellett: An exposition of the doctrine of the Church of England … London, 1686. – Of our obligation to put our trust in God … In a sermon preached before the Honourable Society of Grayes-Inn, upon the occasion of the death of our late Royal Sovereign Queen Mary. By William Wake, D.D. Chaplain in Ordinary to his Majesty, and preacher to the same Society. London, 1695. – A short vindication of the Ld. Archbishop of Canterbury from the imputation of being the author of a letter lately printed at Zurich [in a pamphlet entitled Oratio historica de beneficiis a Deo in Ecclesiam Tigurinam], concerning the state of religion in England. London, 1719. – Preparation for death, being a letter sent to a young gentlewomen in France, in a dangerous distemper, of which she died, Ao 1684. Eighth ed. London, 1723. – The principles of the Christian religion explained, in a brief commentary upon the church catechism. London, 1699. – The doctrine of the Holy Eucharist. In: Gibson, Edmund: A preservative against Popery …, vol. 10. London, 1848. – Sure and honest means for the conversion of all hereticks … translated from the French … London, 1688.

Ifj. Pápai Páriz Londonból, 1715. szeptember 25-én, azt írja Teleki Sándornak, a nevek említése nélkül, hogy Canterbury idős érseke (Thomas Tenison) fel sem fogta dolgaikat; 1716. március 14-én pedig azt írja, hogy az új érsek (William Wake), amikor nála még előléptetése előtt audiencián voltak, „magát szolgálatunkra jo szivel offeralta” [Jankovics]. I. György király 1716. március 23-i felhívását követve, Vilmos érsek június 10-én intézett körlevelet híveihez, hogy adakozzanak a kontinens szűkölködő protestáns egyházainak támogatására [Gömöri: Adalékok]. Az érsek két és fél évvel később, 1718. (!1719.) január 24-én írt be Pápai Páriz Albumába: Jézus szavaival (Ne féljetek azoktól, akik ..) bíztatja és vigasztalja (hortatur, consolatur) az Album tulajdonosát, hazájának keserű helyzetében. – David Wilkins, a Lambeth Palace könyvtárosa, majd érseki káplán, ugyanazon a napon írt az Album következő lapjára (471. p.).

• DNB • Jöcher • Michaud