

Aphorismatis Apostolici veritatem abunde Expertum Domi scilicet
Perigrinantium causâ Ubique Gentium Reformatarum Peregrinum
Humanissimum Virum Fr[anciscum] P[ariz] Papai Jam tandem in
Terrestrem Patriam Reditum Ornantem Quo Alacrius ad Caelestem
pergat; Hujus ad Deum Precibus Prosequitur
Carolus Permissione Divina Norvicensis Ep[iscop]us
7º Cal. Feb. 1718. s[tilo] v[eteri].
* Zsid 13,14: Vulgata: „non enim habemus hic
manentem civitatem sed futuram inquirimus”. Idézi Johann Rudolf Wettstein is a 305. oldalon.
|
|
|
Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem a jövendőt
keressük. *
Az apostoli mondás igazságát a hazafelé
vándorlás okán bőségesen megtapasztalt, s a sokfelé vándorló
reformátusok közül legkiválóbb férfiút, Pápai Páriz Ferencet, hogy
ha majd földi hazájába hazatért, végül ékes mennyei hazánkba is
sebesen felérjen: imádságaim kísérjék.
Károly, Isten engedelméből Norwich
püspöke
[Norwich] 1718 február
kalendája előtti 7.
napon, az ó naptár szerint.
|
p.
470. Norwich, 1719 február 6
Trimnell, Charles
(1663-1723), angol lelkész, püspök
Charles Trimnellt 1663. május 1-jén keresztelték Abbots Riptonban
(az egykori Huntingdon grófságban); Charles T. (1630-1702) lelkész
fia. 1674-től a winchesteri Winchester College-ban tanult, majd
1681-ben beiratkozott az oxfordi New College-ba. Itt 1688-ban
szerezte meg a magiszteri (M.A.), majd 1699-ben Oxfordban a
teológia doktora (D.D.) fokozatot. 1688-ban a levéltári kápolna
(Rolls chapel) papjává nevezték ki. 1689-ben elkísérte Sutherland
grófját (Earl) és feleségét hollandiai útjukra, azután Althorpban
(Northamptonshire) házi káplánjuk lett. 1691-ben Norwichban
stallumot, majd másutt papi állást kapott. 1698-ban Norfolk
főesperesévé nevezték ki. Az 1701-1702-es egyházi zsinaton és
pamfletjeiben a korona jogai mellett érvelt. 1701-ben Anna
királynő állandó káplánjává nevezték ki. Különböző papi tisztségek
után 1707 (1708) februárjában Norwich püspökévé szentelték. E
hivatalában is azt hirdette, hogy az egyházat, az anglikán
hagyománynak megfelelően, az állam alá kell rendelni. A Lordok
Házában 1710 márciusában elmondott beszéde nyomtatásban is
megjelent. I. György trónralépésével a királyi kabinet tagja lett,
és maradt is egészen haláláig. 1721-től Winchester püspöke.
Meghalt 1723. augusztus 15-én Farnham Castle-ban (Surrey). Kétszer
házasodott, két fia nem élte túl a csecsemőkort. Trimnell nagy
vitázó hírében állott, sokakat megsértett. Olyan egyházi tanokkal
is szembefordult, mint például az áldozat felajánlásának és a
bűnbocsátásnak a hatalma. Szkepticizmussal is vádolták.
Kétségtelen, hogy nézetei sokban hozzájárultak pályája
emelkedéséhez, de mind egyházi, mind politikai elveit őszintén
vallotta. Megjelent számos prédikációja, parlamenti beszédei,
például: An account of the proceedings between the two houses
of Convocation which met October the 20th 1702: particularly of the
several proposals made for putting an end to the present
differences … London, 1704. – The Bishop of Lincoln’s
[William Wake] and Bishop of Norwich’s [Charles Trimnell]
speeches in the House of Lords, March the 17th at the opening
of the second article of the impeachment against Dr. Sacheverell.
London, 1710.
•
DNB • Michaud |