*

Illustris Juvenis, Spes Magni magna Parentis,
  Spes nostra, & miserae maxima Spes Patriae.
Quid dicam? ex Monitis te queîs nunc secter euntem?
  Qualia de calido pectore Vota petam?
Esto memor, Patriis cur sis dimissus ab oris:
  PATRISSA. Haec Moniti sit tibi summa mei.
Votorum summa esto: DEI BENEDICTIO ubique
  Ducat, & in nostrum te Referat gremium.

Deproperabar Hermannopoli
Transsilvanorum. die 5. ei[us]d[em] Jul[ii]

Samuel Kapossius, S.T.D.
Illustrisque Collegii Albae Juliensis in Dacia
Rector, & trium Facultt. T. P. & L. L. Professor MP.

 * Beshem hashem. Szó szerint: „A Név nevében”. A rabbinikus irodalomban hagyományosan „A Név” szóval helyettesítik a kimondhatatlan istennevet, a tetragrammatont (YHWH – Jahve).
 

 

Az Úr nevében. *

Jeles ifjú, nagy atyjának nagy reménysége, / Nekünk, és nyomorúságos hazánknak is legfőbb reménye. / Mit mondjak? útra kelvén milyen tanáccsal lássalak el? / Hő keblem mit kívánjon számodra? / Emlékezz rá, miért keltél útra hazádból: / és TÉRJ HAZA. Ez legfőbb tanácsom. / Legfőbb kívánságom pedig, hogy ISTEN ÁLDÁSA vezessen mindenütt, / és hozzon majd vissza közénk.

Hevenyésztem az erdélyi Nagyszebenben, ugyanazon július hó 5-én, Krisztus születésének 1711. esztendejében.

Kaposi Sámuel, a teológia doktora,
az erdélyi Gyulafehérvár jeles kollégiumának rektora, és a teológia, filozófia és nyelvek három fakultásának professzora

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

p. 11. Nagyszeben, 1711 július 5

Kaposi Juhász Sámuel
(1660-1713), erdélyi református tanár, orientalista

Kaposi Juhász Sámuel (Kapusi Sámuel) 1660-ban született Rimaszombatban, Kaposi Juhász János lelkész fia. Tanulmányai végeztével 1681-ben az itteni iskola rectora lett, de még ez évben külföldre indult. 1683-ban és 1686-ban az utrechti, 1684. március 9-én a leideni egyetemre iratkozott be. Utrechti diák korában, idősb Csécsi Jánossal együtt, korrektora volt a magyar Bibliának, melyet Amszterdamban Misztótfalusi Kis Miklós adott ki, és Misztótfalusit később is támogatta. Több más egyetemen megfordult, Németországban és Angliában is. Leidenben védés nélkül (sine disputatione) ítélték meg neki a teológiai doktori címet. 1688-ban hazatért, és szülővárosából 1689-ben Gyulafehérvárra ment tanárnak, ahová a sárospataki iskolát menekítették. Filozófiát és a latin, görög, angol és a keleti nyelveket tanította. Igen sokat tett a kollégium szellemi és anyagi emelkedéséért. Kedvelt ember volt a más vallásúak körében is. Feljegyezték róla, hogy az olvasott szövegekre, még a lapszámokra is, évek múlva is emlékezett. Meghalt 1713. július 23-án Gyulafehérvárott, állítólag megmérgezték.

Barátaihoz, tanulótársaihoz számos üdvözlő verset írt, például Pápai Páriz Ferenc több műve mellé (1696, 1708), Apáti Miklóshoz pedig magyar, latin, görög, héber és szír nyelven (1686-88). Kéziratban maradt a Heidelbergi Káté magyarázata, az Introductio theologico-historica és még sok más műve. Megjelent, többek között: Dissertatio de desertione spirituali. Utrecht, 1683. – Memoriale hebraicum, exhibens lexici Hebraici compendium metricum … Kolozsvár, 1698. (Ez az első héber betűs magyarországi nyomtatvány!) 2. kiadása: Utrecht, 1738. – Breviarium biblicum, sive quatuor priora capita Geneseos Hebraice edita. Kolozsvár, 1699. – Gamelion melographicum … Kolozsvár, 1702.

Az ifj. Pápai Páriz Ferenc 1711 nyarán, mielőtt külföldi útjára indult, adta Albumát apja közeli barátja, Kaposi Juhász Sámuel gyulafehérvári rektor kezébe, ki akkor éppen Nagyszebenben tartózkodott. Az „ugyanazon július hó” kifejezés arra vonatkozhat, hogy Kaposi bejegyzését akkor az Albumban Veszprémi István püspök 1711. július 1-jei beírása előzte meg (5. p.). Az említett Csécsi János fia Halléban, 1712-ben írt be az Albumba (352. p.).

• AlbLeid 673 • Jöcher-Adelung • MÉL • Pallas • Szinnyei • ÚMÉL • ÚMIL • Weszprémi III 302 • Zoványi-Ladányi