Orandum est, ut sit mens sana in corpore sano. * Non ego sum veterum, non assecla, amice, novorum. Seu vetus est, verum diligo, sive novum. Hisce Nobilissimo et doctrina ac virtute Praestantissimo Albi hujus Possessori, Clarissimi ejus aemulo, memoriam sui commendare, affectum testari, et fausta quaeque adprecari voluit Hermannus Alexander Röell, SS. theologiae Professor. * Trajecti ad Rhenum a. d. 26. octobr. 1714.  * Az idézet forrása: Juvenalis, Saturae 10.356. Ugyanennek az idézetnek egy parafrázisát használja Teleki Pál a 83. oldalon.  * A görög gnêsiô teknô levél bevezetéseként kétszer használt páli kifejezés (1Tim 1,2, Tit 1,4), jelentése „igazi fiúnak”; Károlyi-fordítása (a rákövetkező, az itteni idézetben kihagyott kifejezésekkel együtt): „én igaz fiamnak a hitben” ill. „a közös szerint való igaz fiamnak”.  * A héber Ro'i 'el valószínűleg a Gen 16,13 szabad idézése; az eredetiben fordított szórenddel 'El ro'i áll. A kifejezés Isten egyik neve, jelentése bizonytalan: Károlinál „Te vagy a Látomás Istene” áll, a magyar katolikus változat nem fordítja („Te El Roi vagy”), míg más (olasz, spanyol, francia) katolikus fordítások ugyancsak a „Te vagy a látomás/látás Istene” formában adják vissza, a KJV pedig így: „Thou God seest me”. A mottó két szavának felcserélése valószínűleg nagyon is tudatos: nem más, mint szójáték a professzor nevével (Röell <-> Roi el)! Erre utal az is, hogy a héber mottó a latin betűs aláírással egy sorban, mintegy alternatív aláírásként áll.

p. 111. Utrecht, 1714 október 26

Röell, Herman Alexander
(1653-1718), német, németalföldi református teológus

Herman Alexander Röell 1653-ban született Dölberg atyai birtokon, Mark grófságban; Johann Röell elzászi származású brandenburgi lovassági ezredes és Elisabeth Bruggemans fia. Korán árvaságra jutott: anyja 1655-ben meghalt, apja 1657 májusában elesett. A fiú tanulmányainak állomásai: a közeli Unna és Hamm város iskolái után 1670-től Utrecht, itt teológiát tanult, majd Groningen, és a háborús eseményektől kényszerítve tovább Bréma, Marburg, Heidelberg, Zürich – itt Johann Heinrich Heidegger (1633-1698) és Johann Kaspar Suicer (1620-1684) tanítványa –, végül Hamm és Leiden. 1677-ben Kölnbe hívták lelkipásztornak, de megbetegedett, s nem mehetett el. 1679-ben azután Herfordban udvari papja lett, egészen annak haláláig, Erzsébet apátnőnek, ki Frigyes cseh király (1619-20, „a téli király”) leánya, és aki mind René Descartes-tal, mind Johannes Coccejusszal (1603-1669) közeli kapcsolatban állott. 1680-ban Röell fél évet ismét Brémában tanult, majd Albertine orániai hercegnőnél, Nassaui Vilmos herceg, Frízföld helytartójának özvegyénél lett udvari prédikátor. 1682-ben Deventerben lelkész, és teológiát tanít a gimnáziumban, és itt diszkutálja Coccejus írását: De foedere et Testamentis Dei. 1685-ben Franekerben a filozófia rendes és a teológia rendkívüli, majd hamarosan rendes tanára. Közben a filozófia és a teológia doktorává avatták. Franekeri székfoglaló beszéde, mely latinul is, hollandul is megjelent, nagy elismerést, s egyszersmind sok ellenkezést váltott ki. 1704-ben az inkább ortodoxnak számító Utrechtbe hívták meg a teológia professzorának, de ez sem enyhítette az ellene folyó külső és egyetemen belüli támadásokat. Utrechti professzori állását élete végéig betöltötte. Meghalt Amszterdamban 1718. július 12-én. Mindhárom fia tudós professzor lett, a filozófia és teológia, a jog-, illetve az orvostudomány területén; közülük a teológus Dionysius Andreas (1689-1733), később Deventer polgármestere, igyekezett atyját holtában megvédeni. Röell kora egyik kiemelkedő, éles elméjű és szabadon gondolkodó tudósa. A filozófiában cartesiánus, a teológiában coccejánus, és e kettő összeegyeztethetőségét, a kinyilatkoztatás elfogadását és ugyanakkor az értelmes gondolkodás jogosultságát akarja bizonyítani. Franekeri kollégájával, id. Campegius Vitringával több vitairatot váltottak. Tanait tévesnek, eretneknek és oly veszélyesnek kiáltották ki, hogy még vagy húsz zsinaton, valamint egy külön kiadványban is elítélték: Judicium ecclesiasticum, quo opiniones quaedam Cl. Herm. Alex. Roelli synodice damnatae sunt, laudatum a professoribus theologiae in Acad. Lugd. Batava: Johannes à Marck, Franciscus Fabricius, Johannes Wesselius, Taco van den Honert. Leiden, 1723. – Barátságos természetű, a békét kereső ember volt, de elveit nem adta fel. Jelmondata, melyet neki tulajdonítanak, egyben válasz az őt ért vádakra: Non ego sum veterum, non assecla, amice, novorum: seu vetus est, verum diligo, sive novum. (Sem a régi, sem az új rajongója nem vagyok, barátom: azt szeretem, mi igaz, legyen bár ó vagy új.) Sok magyar kapcsolata volt; kiadta Szatmárnémethi Sámuelnek Prophetia sancti prophetae Zachariae explicata c. művét. Néhány műve: Dissertatio theologica de generatione Filii, et morte fidelium temporali. Diss. theol. altera de generatione … Franeker, 1689, 1690. – Kort en eenvoudig berigt van het verschil over de geboorte des Soons en tydelicke dood der geloovige. Amsterdam, 1691. Utrecht, 1691. – Orat. inauguralis Franequerae habita de religione naturali seu rationali. – Dissertatio theologica de Regno Dei, Franeker 1699 – Oratio inauguralis Ultrajecti habita de theologia et theologiae supernaturalis prae naturali praestantia. Utrecht, 1704. – Explicatio catecheseos Heidelbergensis. Opus postumum. Utrecht, 1728.

Röell az Albumba saját jelmondatát írta be. Szatmárnémethi Sámuel még Kolozsvárott, Pápai Páriz indulása előtt írt az Albumba (89. p.).

• ADB • Boeles II 309 • Jöcher • NNBW X 821 • Sluis-Postma