Ea discamûs in terris, quorum cognitis perseverabit in coelis. *

Hanc Hieronymianam gnomen Clarissimo hujus Albi Domino suique memoriam etiam atque etiam commendabat

Godefridus Jüngst SS. Theol. in Eccl[esia] et Ill[ustri] Sch[ola] ibid. Doct. et pr. p.

[a 216-217. oldal két oldalára ugyanezzel a kézírással beírva:]
Ad fi-/nes pagi-
na jun-/git.
 

 * Szent Jeromos, Synopsis Bibliothecae divinae, Apocalypsis Joannis (PL 28.145)
 

 

Tanuljuk azt e földön, aminek ismerete kitart a mennyekben is. *

Ezzel a jeromosi mondással ajánlja újra meg újra magát e könyv jeles tulajdonosának emlékezetébe

Brémában, 1714 október kalendája előtti 4. napon

Gottfried Jüngst, a teológia, és ugyanott a jeles iskola doktora és pásztora

[a 216-217. oldalon átívelve:] Ez oldalak mindvégig összekötnek [minket].

 

 

 

 

 

 

 

 

p. 216. Bréma, 1714 szeptember 28

Jüngst, Gottfried
(1665-1726), német református teológus

Gottfried Jüngst 1665. október 19-én Herbornban született; Johann Ludwig J. városi ülnök fia. Iskoláit Herbornban végezte, azután itt Matthias Nethenus (1618-1686) és Johannes Melchior (1646-1689) vezetésével tanult teológiát. Az ő hatásuknak köszönhetően Jüngst a coccejánus eszmék jelentős képviselőjévé vált. 1686-ban Nethenus alatt disputált, és lelkészjelölt lett, majd 1687-ben lelkész Ballersbachban (Dillenburg körzetében), 1690-ben másodpap Herbornban. 1688-ban Ballersbachban feleségül vette Johann Jakob Rückert lelkész leányát, Margarethe Christinét. 1692-ben a hanaui főiskolára hívták meg a teológia tanárának, majd 1701-től Hanau tartományi egyházi felügyelő lett. 1697-ben Marburgban a teológia doktorává avatták. 1706-tól a brémai St. Ansgar templom lelkésze, és 1707-től élete végéig a főiskola tanára. Kiváló homiletikus, a gyakorlati és a tudományos teológia művelője (homiletika = egyházi szónoklattan). Megjelentek prédikációi, akadémiai disputációi. Az Akadémia könyvtárában őrizzük Wilhelm Heinrich Manger Christus Sacerdos altior coelis factus c. disszertációját (Bréma, 1710), amelyet Gottfried Jüngst elnökletével védett meg. Meghalt 1726. augusztus 25-én Brémában.

Gottfried Jüngst, a brémai St. Ansgar templom lelkésze, 1714. szeptember 28-án írt be az Albumba, szemközt azzal az oldallal (217. p.), melyre kollégája, Ludwig Georg Treviranus, Bréma újvárosi lelkész írt a megelőző napon. A két oldalon átmenő rövid mondatával – Ad fines pagina jungit – bizonyára kettejük baráti viszonyára utal. A keltezésben az egykor e vidéken élő germán törzs, a chacusok neve szerepel, hasonlóan Theodor von Hase bejegyzésében is (225. p.).

• ADB • DBA I 613: 22-32 • DBI • Jöcher-Adelung • Rotermund • Strieder VI 378, IX, XIV