
Ea discamûs in terris, quorum cognitis perseverabit in coelis. *
Hanc Hieronymianam gnomen Clarissimo hujus Albi Domino suique
memoriam etiam atque etiam commendabat

Godefridus Jüngst SS. Theol. in Eccl[esia] et Ill[ustri] Sch[ola]
ibid. Doct. et pr. p.
[a 216-217. oldal két oldalára ugyanezzel a kézírással beírva:]
Ad fi-/nes pagi-
na jun-/git.
* Szent Jeromos, Synopsis Bibliothecae
divinae, Apocalypsis Joannis (PL 28.145)
|
|
|
Tanuljuk azt e földön, aminek ismerete kitart a mennyekben is. *
Ezzel a jeromosi mondással ajánlja újra meg
újra magát e könyv jeles tulajdonosának emlékezetébe
Brémában, 1714 október kalendája előtti 4.
napon
Gottfried Jüngst, a teológia, és ugyanott a
jeles iskola doktora és pásztora
[a 216-217.
oldalon átívelve:] Ez oldalak mindvégig összekötnek [minket].
|
p.
216. Bréma, 1714 szeptember 28
Jüngst, Gottfried
(1665-1726), német református teológus
Gottfried Jüngst 1665.
október 19-én Herbornban született; Johann Ludwig J. városi ülnök
fia. Iskoláit Herbornban végezte, azután itt Matthias Nethenus
(1618-1686) és Johannes Melchior (1646-1689) vezetésével tanult
teológiát. Az ő hatásuknak köszönhetően Jüngst a coccejánus eszmék
jelentős képviselőjévé vált. 1686-ban Nethenus alatt disputált, és
lelkészjelölt lett, majd 1687-ben lelkész Ballersbachban
(Dillenburg körzetében), 1690-ben másodpap Herbornban. 1688-ban
Ballersbachban feleségül vette Johann Jakob Rückert lelkész
leányát, Margarethe Christinét. 1692-ben a hanaui főiskolára
hívták meg a teológia tanárának, majd 1701-től Hanau tartományi
egyházi felügyelő lett. 1697-ben Marburgban a teológia doktorává
avatták. 1706-tól a brémai St. Ansgar templom lelkésze, és
1707-től élete végéig a főiskola tanára. Kiváló homiletikus, a
gyakorlati és a tudományos teológia művelője (homiletika = egyházi
szónoklattan). Megjelentek prédikációi, akadémiai disputációi. Az
Akadémia könyvtárában őrizzük Wilhelm Heinrich Manger Christus Sacerdos altior coelis
factus c. disszertációját (Bréma, 1710), amelyet Gottfried
Jüngst elnökletével védett meg. Meghalt 1726. augusztus 25-én Brémában.
Gottfried Jüngst, a brémai St. Ansgar templom lelkésze, 1714.
szeptember 28-án írt be az Albumba, szemközt azzal az oldallal
(217. p.), melyre kollégája, Ludwig Georg Treviranus, Bréma
újvárosi lelkész írt a megelőző napon. A két oldalon átmenő rövid
mondatával – Ad fines pagina jungit – bizonyára kettejük baráti
viszonyára utal. A keltezésben az egykor e vidéken élő germán
törzs, a chacusok neve szerepel, hasonlóan Theodor von Hase
bejegyzésében is (225. p.).
•
ADB • DBA I 613: 22-32 • DBI • Jöcher-Adelung • Rotermund •
Strieder VI 378, IX, XIV |