

Nobilissimo viro juveni Domino Francisco
Pariz papai, honoris, memoriaeque Causa Ex animo adscripsit
Robertus Aemilius
Ill[ustrium] ac praep[otentium] D. D. Ordin[um] Holl[andiae] ac
Westfr[isiae] Colleg[ii] Theol[ogiae] Regens, ac Eccl[esiae]
Leid[ensis] 1715. 5-25.
* A mottó teljesebb, kétsoros változatát
Elisaeus Malacrida is idézi a 145. oldalon.
|
|
|
Ha Isten segít, nem árthat az irigység. *
A nemes ifjú Pápai Páriz Ferencnek tisztelete
jeléül és emlék gyanánt szívéből jegyezte
Robertus Aemilius
a jeles és hatalmas holland és nyugat-fríz rendek teológiai
kollégiumának és a leideni egyháznak régense, 1715 május 25-én.
|
p.
227. Leiden, 1715 május 25
Aemilius, Robertus
(1663-1729), holland lelkész
Robertus Aemilius 1663. január 29-én született Oud-Beierlandban
(Zuid-Holland); Gerard Aemilius fia. 1683-tól Leidenben
beiratkozott teológusnak; elsősorban a cartesiánus Christoph
Wittich (1625-1687) hatott rá. 1688-tól prédikátor
Nieuw-Beierlandban, majd 1700-tól Delfshavenben, 1702-től
Leidenben. 1707-ben a Staten-College aligazgatója lett, 1709-ben pedig, Petrus Hollebeek (1646-1709) igazgató
halálát követően, ennek utódja. Felesége halála után
1711-ben elvette kollégájának, Johannes van Rouveroynak
(1670-1720) Maria lányát. Meghalt 1729. március 17-én Leidenben.
Szelíd ember volt, kerülte az összeütközéseket. Első házasságából
két fia, Gerard és Cornelis lelkész lett. Művei: ’s Werelds
ontstandvastigheit, 1709. – Het licht der waerheit,
doorstraelend in de leere der hervormde kerke. Leiden, 1715. -
Kort ontwerp van Het licht der waarheit. Leiden, 1720.
Robertus Aemilius után négy nappal apósa, Johannes van Rouveroy
írta be sorait az Albumba (231. p.).
• AlbSchLeid 2 • Jöcher-Adelung • NNBW I 41
|