Nobilissimo viro juveni Domino Francisco Pariz papai, honoris, memoriaeque Causa Ex animo adscripsit

Robertus Aemilius
Ill[ustrium] ac praep[otentium] D. D. Ordin[um] Holl[andiae] ac Westfr[isiae] Colleg[ii] Theol[ogiae] Regens, ac Eccl[esiae] Leid[ensis] 1715. 5-25.

* A mottó teljesebb, kétsoros változatát Elisaeus Malacrida is idézi a 145. oldalon.

Ha Isten segít, nem árthat az irigység. *

A nemes ifjú Pápai Páriz Ferencnek tisztelete jeléül és emlék gyanánt szívéből jegyezte

Robertus Aemilius
a jeles és hatalmas holland és nyugat-fríz rendek teológiai kollégiumának és a leideni egyháznak régense, 1715 május 25-én.

p. 227. Leiden, 1715 május 25

Aemilius, Robertus
(1663-1729), holland lelkész

Robertus Aemilius 1663. január 29-én született Oud-Beierlandban (Zuid-Holland); Gerard Aemilius fia. 1683-tól Leidenben beiratkozott teológusnak; elsősorban a cartesiánus Christoph Wittich (1625-1687) hatott rá. 1688-tól prédikátor Nieuw-Beierlandban, majd 1700-tól Delfshavenben, 1702-től Leidenben. 1707-ben a Staten-College aligazgatója lett, 1709-ben pedig, Petrus Hollebeek (1646-1709) igazgató halálát követően, ennek utódja. Felesége halála után 1711-ben elvette kollégájának, Johannes van Rouveroynak (1670-1720) Maria lányát. Meghalt 1729. március 17-én Leidenben. Szelíd ember volt, kerülte az összeütközéseket. Első házasságából két fia, Gerard és Cornelis lelkész lett. Művei: ’s Werelds ontstandvastigheit, 1709. – Het licht der waerheit, doorstraelend in de leere der hervormde kerke. Leiden, 1715. - Kort ontwerp van Het licht der waarheit. Leiden, 1720.

Robertus Aemilius után négy nappal apósa, Johannes van Rouveroy írta be sorait az Albumba (231. p.).

• AlbSchLeid 2 • Jöcher-Adelung • NNBW I 41