
Et genus, & Proavos, & quae non fecimus ipsi,
Vix ea nostra voco. – – – *
Jure tamen Magni Patris, Summa de Republica & Ecclesia, pariter ac
re Literaria merita Filius, Patre non minor, nominis ac Virtutum
ex asse haeres, Vir Praeclarissimus ac Nobilissimus, D. FRANCISCUS
PARIZ PAPAI. Med. Doctor. Experientissimus; Sua vocabit: cum non
tantum ejus pientissimum (: quô maximè flagrabat :) Gloriae
Divinae zelum, sanctissimos eum in finem conatus; indefessosque
labores aemulando; se tanto genitore dignum probaverit: verùm
etiam Nominis illius gloriam, nostra haec aetate egregiè sanè
illustrat, de quo plurimùm gratulatus, amoris atque gratitudinis
perenne monumentum erecturus; nomen suum subjicit Steph[anus] Cs.
Kocsi, V[erbi] D[ivini] M[inister] Hungarus.
Non nobis sed Patriae nati.
Londini 11/22 Septemb. A. 1722
* A mottó Ovidiustól, Metamorphoses
13.140-141: „Nam genus et proavos et quae non fecimus ipsi /
vix ea nostra voco…” Devecseri Gábor magyar fordításában:
„Ősöket és törzset, s mi amúgysem műve magamnak, / én
magaménak alig tartok.”
|
|
|
Nemzetséget és ősöket, s mind, amit nem magunk alkottunk / a
magunkénak aligha nevezném. *
Joggal nevezheti azonban nagy atyjának az
ország és az egyház, valamint az irodalom dolgában szerzett
rendkívüli érdemeit magáénak fia, nevének és erényeinek teljes jogú
örököse, az igen kiváló és nemes PÁPAI PÁRIZ FERENC, a tapasztalt
orvos; minthogy nem csupán atyjának az isteni dicsőség iránt
mindhaláláig nagy hévvel lobogó jámbor buzgóságával, s
fáradhatatlan munkálkodásával versengve bizonyult méltónak hozzá;
hanem egyszersmind az ő nevét is dicsőséggel teszi fényessé mind
napjainkig; amiért is sokszorosan köszönti, s szeretetének és
hálájának emlékművet állítandó a maga nevét bejegyezte a magyar
Cs. Kocsi István, az isteni ige szolgája.
Nem magunknak, de hazánknak
születtünk.
Londonban, 1722 szeptember 22-án (a régi
naptár szerint 11-én).
|
p. 437. London, 1722 szeptember 22
Kocsi Csergő István
(?-1726), református lelkész, peregrinus
Kocsi (Csergő) István
debreceni származású; Kocsi Csergő Bálint (1647-?) református
lelkész fia. Debrecenben 1710-ben subscribált, azaz kezdte meg az
iskola felsőbb osztályait. 1719 áprilisától egy éven át a főiskola
seniora volt. 1721-től a zürichi, majd az év közepétől a franekeri
egyetemen, 1722 decemberétől Utrechtben tanult. Ezután Angliában
is hosszabb időt töltött. Útjában hazafelé Hamburgban halt meg
1726. július 3-án. Művei: Positiones theologicae … 23.
Jan. 1721. Tigurii. – Dissertationis theol. textualis de voto
peregrinantis Jacobi, in locum illustrem Genes. XXVIII. v. 20.,
21. et 22. Pars prior, praeside Ruardo Andala. Pars posterior
praeside Campegio Vitringa filio. Franequerae, 1722. Accedit
Aphorismorum argumenti elenctici, per universam theologiam decas
LIX. quam praeside Campegio Vitringa … in auditorio domestico
defendet XXI. Febr. 1722.
Kocsi Csergő István rövid életéről keveset tudunk. Kinyomtatott
munkái jelzik külföldi tartózkodásának állomáshelyeit. 1721
januárjában Zürichben tett teológiai vizsgát, 1722-ben pedig
Franekerben védte meg írásmagyarázatból és univ. teológiából
benyújtott értekezését, s a védésen az elnök (praeses) Ruardus
Andala, illetve ifj. Campegius Vitringa professzor volt, kiknek
bejegyzésével az Albumban ugyancsak találkozunk (129.,
125. p.) Az
Album szerint Kocsi Csergő 1722 szeptemberében, tehát még utrechti
tanulmányai és hosszabb angliai tartózkodása előtt, Londonban
járt, és akkor már lelkész volt (V.D.M. = verbi divini minister,
azaz Isten igéjének szolgája).
•
AlbFran 315 • Szinnyei • Zoványi-Ladányi |