Nulla tam modesta felicitas est, quae malignitatis dentes evitare
possit. * Mieux vaut un peu avec la
crainte de l’Eternel, qu’un grand thresor avec trouble.
Dimidium Sphaerae, Sphaeram cum principe
Romae
Haec ego nunc dono dulcis amice Tibi.
In cujus thesseram pauca haec ex candore
infucato amico integerrimo amicus similis amica manu. Cum voto
omnigenae felicitatis, nec non exoptati in Patriam reditûs posuit
Stephanus Enyedi mp.
Philiater Symb[olum]
Alles mit Bedacht. Londini 8.
Calend. septembr. 1720.
|
* Az idézet forrása Valerius Maximus,
Facta et dicta memorabilia 4.7ext.2.
|
|
|
Nincs oly szerény boldogság, amely elkerülhetné a gonoszság fogát.
*
Többet ér a kevés, az Örökkévaló félelmében,
mint a nagy vagyon háborgással.
A földkerekség felét, a földkerekséget a
római császárral / Ezt adományozom neked most, édes barátom.
Akinek emlékjelül e csekélységet
jegyzem szívemből, igaz barátomnak hasonlóképpen igaz barátja
baráti kézzel, kívánva neki minden jót, s a hazájába való oly
vágyott visszatérést
Enyedi István
„az orvostudomány barátja”
Jelmondat: Mindent körültekintéssel.
Londonban, 1720 szeptember kalendája előtti 8.
napon.
|
p.
453. London, 1720 augusztus 25
Enyedi István
(1694-?), erdélyi orvos
Enyedi István 1694-ben született Nagyenyeden, ahol
apja, id. Enyedi István (1659-1714), a teológia professzora volt;
anyja Halmágyi Sára. A fiú Enyeden 1709-ben lépett a fölsőbb
osztályokba (subscribált). 1716-ban Odera-Frankfurtban, majd
1717-től Halléban tanult, és itt 1719. augusztus 28-án
orvosdoktori vizsgát tett. November 8-án már a leideni egyetemre
iratkozott be. Közben járt Drezdában és Lipcsében, azután
Rotterdamban, Franciaországban és Angliában. 1721-ben tért haza,
és Kolozsvárott orvosi gyakorlatot folytatott.
Városi szenátor lett, majd főbíró. Műve: Dissertatio medica de
medicina Hippocratis mechanica, praeside Friderico Hoffmanno.
Halle, 1719.
Enyedi István külföldi vándorlásairól és a többi erdélyi
peregrinusról sokat megtudunk támogatójának, gróf Teleki Sándornak
írt számos leveléből. Ifj. Pápai Párizzal Leidenben is, majd
Londonban is találkozott [Peregrinus 172, 174]; Londonban írt be
az Albumba 1720. augusztus 25-én. 1719-es hallei doktori
vizsgájának elnöke Friedrich Hoffmann (1660-1742) volt, kinek
tanártársa, Georg Ernst Stahl, és mindkettőjük korábbi tanítványa,
a soproni Georg Sigmund Liebezeit is szerepel az Albumban (179.,
351. p.). Enyedi ezt írja neve alá: Philiater. E szó értelmére,
más előfordulására eddig nem bukkantunk rá. A sok más
összetételben szereplő görög philein = szeretni vagy philos =
barát és a iatros = orvos rejlik benne. Ez utóbbi szót találjuk
például a pszichiáter, az archiater (archiatrus) = főorvos,
fejedelmi udvari orvos, valamint a jatrokémia (iatrochemia)
szavakban. Egy utazó pedig éppen Liebezeit foglalkozását így
jelöli meg: poliater [Szála 40] = városi orvos. A jatrokémia
Franciscus Sylvius, azaz de la Boe, 17. századi leideni
professzorhoz fűződő orvosi irányzat, mely szerint az
életjelenségek létrehozói a testnedvek és a velük lejátszódó
folyamatok; szemben áll vele a mechanista, jatrofizikai álláspont,
mely a szilárd alkotók és a mechanikai kölcsönhatások szerepét
hangsúlyozza. Címéből ítélve, Enyedi hallei disszertációja is e
tárgykörből való. – A német jelmondatot: Alles mit Bedacht
(Expende – Expende primo – Előbb fontold meg) gyakran írták
érmékre és albumokba.
•
AlbLeid 865 • Graaf • Jakó-Juhász 126 • Peregrinus • Rettegi-Jakó
510 • Szabó-Szögi 153 • Szinnyei • Weszprémi III 304, 356 |
