
Beatus homo qui consequitur sapientiam,
& homo qui provehit intelligentiam. *
Proverbiorum Cap. 3. Versu 13.
His peramicem comitatur, Magni Parentis
desideratissimum filium Franciscum P. de Papa, pro bono communi ad
exteras Academias Patriâ excessurum: unus boni votorum.
ex suo
Castello Gernyeszeg
A 1711-1 Aug.
Alexander S. R. I. Comes Teleki
Incl: Collegij Bethlen. Curator. mpr.
* Prov 3,13. A Vulgatában:
„Beatus homo qui invenit sapientiam et qui affluit prudentia.”
|
|
|
Boldog ember, aki megnyerte a bölcsességet, és az ember, aki
értelmet szerez. *
Ez kísérje jó barátomat, nagy szülőjének
szeretett fiát, pápai P. Ferencet, aki a köz javára hazájából
külországi akadémiákra távozik; s egyszersmind minden
jókívánságom.
Gernyeszegi kastélyomból
1711 augusztus 1-én
Gróf Teleki Sándor
a nemes Bethlen-kollégium kurátora sk.
|
p. 85.
Gernyeszeg, 1711 augusztus 1
Teleki Sándor
(1679-1754), erdélyi főkormányszéki tanácsos, mecénás
Gróf
széki Teleki Sándor született 1679-ben; Teleki Mihály (1634-1690)
és Veér Judit (1631-1707) fia, Teleki Sámuelnek (1739-1822), a
marosvásárhelyi Téka alapítójának apja. Az
után, hogy 1704-ben és 1707-ben Nagyenyedet a császári
csapatok feldúlták, és a híres Bethlen-kollégium és könyvtára is
elpusztult, királyi engedéllyel kieszközölte, hogy Angliában a
kollégium felépítésére adományokat gyűjtsenek. Id. Pápai Páriz
Ferenccel együtt sokat tett a kollégiumért, melynek kurátora lett.
1711 és 1750 között mintegy 30 külföldön tanuló diákot támogatott.
1734-től haláláig a marosvásárhelyi kollégium főgondnoka volt.
1733-ban erdélyi főkormányszéki tanácsos, 1736-tól erdélyi udvari
kancelláriai tanácsos, majd Torda vármegye főispánja. 1703-ban
feleségül vette bethleni Bethlen Júliát (1686-1722), Bethlen
Miklós (1642-1716) leányát. Második felesége petki Nagy Zsuzsanna
(?-1748). Teleki Sándort a kortársak szigorú, zsarnoki természetű
embernek ismerték. Korán árvasága jutott legkisebb fiát, Sámuelt
az idős apa gonddal nevelte otthon a celnai kastélyban; fia iránti
szeretetét levelei is tanusítják. A fiú tizenöt éves volt, mikor
apját is elvesztette. Az apa rablótámadástól tartva
Gyulafehérvárba húzódott, és hamarosan ott érte a
halál 1754. szeptember 5-én.
Bejegyzésében Teleki Sándor a Bethlen-kollégium kurátoraként
jelöli meg magát. Teleki László és Pál, Sándornak két bátyja,
szintén a Maros-Torda vármegyei Gernyeszegen (Gorneşti), a
Teleki-kastélyban írt be ifj. Pápai Páriz Albumának előző
lapjaira, 1711. július 24-én és 26-án (73.,
83. p.). Sándor
bejegyzésének dátuma (augusztus 1.) téves lehet, hiszen július
30-án a két diák, Teleki János és Mihály, és nevelőjük, Ajtai
Szabó András, már Kolozsvárott írt az Albumba (86.,
87., 451. p.).
Teleki Sándor halálának évét több helyen hibásan közlik. Fia,
Sámuel, maga jegyezte be kedves bibliájába: „Édes Atyám hólt meg
Károly Vári Várban Ao. 1754. d. 5-a Sept.” [Deé Nagy 14]. Ugyancsak
nem helytálló az a közlés, miszerint Bod Péter (a már jó évtizede
halott!) Teleki Sándornak ajánlotta volna Magyar Athenas című,
1766-ban megjelent művét. Az ajánlás valójában három közel
egykorú, fiatal Teleki grófnak szól, ezek: Sándornak említett fia
Sámuel (1739-1822), Sándornak unokája József (1738-1796), és
Pálnak unokája Ádám (1740-1792) [Bod, Teleki].
• Deé
Nagy • Gudenus • Nagy Iván XI 88 • Pallas • Peregrinus |