Hoc sapientis Arabis dicto doctissimo Experientissimoque D[omin]o possessori albi hujus su[am] commendat memoriam A. Schultens.    * Min al-haraka al-baraka. Ismert arab közmondás. Az „utazást” is jelentő „mozgás” itt minden bizonnyal a peregrinációra utal.

p. 171. [Franeker? 1719 szeptember?]

Schultens, Albert
(1686-1750), holland teológus, orientalista

Albert Schultens 1686. augusztus 22-én született Groningenben. Szülővárosában tanult, és már 1702-ben, tizenhat éves korában disputált. Azután egy időre Leidenbe és Utrechtbe ment, és 1709-ben Groningenben védte meg teológiai disszertációját. 1711-től Wassenaarban (Zuid-Holland) lett lelkész. 1713-ban Franekerben a héber nyelv és régiségek professzorává nevezték ki, és 1717-től emellett az egyetemi lelkészi állást is betöltötte. 1729-ben Leidenbe hívták meg a holland teológiai kollégium, az ún. Staten-College igazgatójának (regent). 1732-től a keleti nyelvek, 1740-től a héber régiségek professzora. Meghalt 1750. január 26-án Leidenben. Fia, Jan Jacob Sch. (1716-1778) és unokája, Henrik Albert Sch. (1749-1793) is neves orientalista, művének folytatói. Albert Schultens a nyelvészeti gondolkodás megújítója, a sémi összehasonlító filológia megalapítója; korát messze megelőzte. Franekeri székfoglaló beszédében, majd első nagy művében (1724) kifejtette elveit és életprogramját: a héber nyelvet új alapon kell tanulmányozni, túl kell lépni a rabbinikus és a keresztény hagyományon; a rokon keleti nyelvekkel, elsősorban az arabbal össze kell hasonlítani; a szavak, kifejezések különböző jelentéseit ilyen összefüggésben tisztázni, az eredeti hébert e kölcsönhatások tudatában rekonstruálni; nem elég az ótestámentumi szövegekre hagyatkozni, mivel az itt előforduló jelentések igen sokszor másodlagosak, hanem a primér jelentést kell feltárni – mert milyen lenne, ha a latint csak Cicero nyelvéből ismernénk? Beszédein kívül számos bibliai filológiai, héber és arab nyelvészeti műve jelent meg, például: Disputatio de utilitate linguae arabicae, 1702, in: Opera minora. Leiden, Leeuwarden, 1769. – Origines Hebraeae sive Hebraeae linguae antiquissima naturae et indoles ex Arabiae penetralibus revocata: liber I, II. Franeker, 1724, 1738. – Animadversiones philologicae et criticae ad varia loca Veteris Testamenti … Amsterdam, 1709. – De defectibus hodiernis linguae hebraeae …, Franeker, 1731. – Haririi … consessus VI … emissi ac notis illustrati … Accedunt monumenta vetustiora Arabiae … (Arab. et Lat.). Franeker, 1731-1740. 3 pt. – Oratio inauguralis de tabernaculo Mosis, Leiden 1740 – Institutiones ad fundamenta linguae Hebraeae, quibus via panditur ad ejusdem analogiam restituendam, et vindicandam. Leiden, 1737. Editio 2: Kolozsvár, 1743. – Gemina oratio de linguae Arabicae antiquissima origine, intima ac sororia cum lingua Hebraea affinitate, cognatione nullisque seculis praeflorata puritate, 1738. – Vita et res gestae Sultani Saladini, Leiden 1755.

Albert Schultens nem datálta rövid emléksorait. Ifj. Pápai Páriz Ferenc 1718-ban iratkozott be Franekerben [AlbFran 312, Graaf 64]. Feltehetően Schultens professzor is akkortájt írt be Pápai Páriz Albumába, amikor a többi franekeri professzor, 1719 szeptemberében: id. és ifj. Vitringa, Muys, ab Andala és Latané (325., 125., 127., 129., 431. p.).

• Boeles II 380 • Jöcher • Michaud • NNBW V 707