Dr. Rozsondai Marianne:
 

MTA Könyvtára,
Kézirattár és Régi Könyvek Gyűjteménye
Tört. Napló kis 8º 6

Az európai egyetemeket sorra látogató – akár több éves vándorutat vállaló – diákok emlékkönyvei egy-egy ország művelődéstörténetének nemcsak érdekes dokumentumai, hanem fontos forrásai is. Az albumok divatja Wittenbergből, még a 16. század derekáról, Melanchthon köréből eredeztethető, de gyökerei feltevések szerint a reneszánszig nyúlnak vissza. Egyes országokban, főleg protestáns diákok körében századokon keresztül élt. Németországban az effajta album – a Stammbuch – nemcsak a tanuló ifjú értelmiségi, hanem az alsóbb néprétegek, például különböző mesterségeket folytató vándorló legények körében is elterjedt.

Az album amicorum műfaja és típusai

Az emlékkönyvet fent két további szóval is illettük: album és
Stammbuch. Nemzetközileg az album amicorum elnevezés a
legelfogadottabb, de nevezik philothecának is. Ezzel rokon
értelmű az a szó, amely ifj. Pápai Páriz Ferenc emlékkönyve
előzéklapján belül tintával van beírva: onomatophylacium
(baráti névtár). Tárgyát tekintve idevág egy Königsbergben
1712-ben megjelent könyv, amelynek címe: Schediasma criti-
co-literarium de philothecis varioque earundem usu et abusu,
vulgo von Stamm-Büchern… A szerző, Michael Lilienthal latin
nyelvű munkájában az emlékkönyveket (anyanyelvén nevez-
ve Stammbuchokat) irodalomkritikai szempontból elemezte,
típusait és használatát taglalta. Műve elején a philotheca

magyarázza: amicorum repositorium, vagyis a barátok tára
(tárháza).

Az album megjelölés a latin 'fehér' szóból származik, s a rómaiaknál hirdetmények feljegyzésére használt fehér táblát, alkalmanként névjegyzéket jelentett. Innen ered az üres fehér lapokból álló, baráti bejegyzéseknek és a tanulótársak, tanárok, magas rangú, vagy híres személyek autogramjának megörökítésére szolgáló emlékkönyv, vagyis az album amicorum.

Az emlékkönyvek egy része csak kézírással beírt lapokból áll. A bejegyzéseket kísérhetik rajzok, s – különösen a korábbi évszázadokban – belefestett címerek. Az emlékkönyv azonban lehet nyomtatott könyv is, például ún. emblémás könyv. Az embléma olyan jelvény vagy szimbólum, amely viselőjére vagy birtokosára utal, és általában képzőművészeti alkotás (pl. rajz, metszet) rendszerint szöveggel kísérve. Az emblemata ilyen jelvények gyűjteménye.

A leghíresebb magyar emblémáskönyv Zsámboky János (latinos névalakban: Joannes Sambucus, 1531-1584) orvos, filológus és történész nevéhez fűződik: Emblemata cum aliquot nummis antiqui operis, Ioannis Sambuci Tirnaviensis Pannonii. Antverpiae, Ch. Plantin 1564. Az MTA Könyvtárának példánya (RMK III 172a) gyönyörű aranymetszésű, és korabeli bőrkötésben van, s a könyvtárat alapító Teleki József családi könyvtárával került az Akadémiára. A példány unikum voltát a belőtt üres lapok és az itt-ott befestett címerek, s az ezeket kísérő bejegyzések mutatják. Zsámboky emblémás könyvének sikerét bizonyítja, hogy öt kiadást ért meg, s francia és holland nyelvre is lefordították.

Az MTA Könyvtárában az 524.971 jelzeten három egybekötött mű található. Ezek közül az első kettő emblémáskönyv. A kötet első darabja: Epitome emblematum panegyricorum Academiae Altorfinae. Studiosae iuventuti proposita, Nürnberg 1602. Ezt Levinus Hulsius a saját költségén először 1597-ben adta ki Nürnbergben, s benne a közeli Altdorf akadémiájának metszeten ábrázolt jutalomérmei láthatók, hozzájuk fűzött magyarázó és dicsőítő szöveggel. A műnek ez a második kiadása ún. belőtt (interleaved), vagyis a nyomtatott oldalak közé kötött, üres lapokkal jelent meg, s ezeken kézírásos emléksorok olvashatók többnyire altdorfi diákoktól.

A könyv második darabja Nicolaus Taurellus: Emblemata physico- ethica, hoc est, naturae morum moderatricis picta praecepta (Noribergae, Paulus Kaufmann, 1595) című műve. Ez a szintén Nürnbergben, az előzőnél kicsit korábban megjelent mű nemcsak egy-egy fogalom jelképes ábrázolását mutatja, hanem személyekhez köthető címeres képeket is tartalmaz latin versek kíséretében. Ezen oldalakkal szemben, eleve a könyvbe betervezett, díszes kerettel nyomtatott üres oldalak láthatók. Ezekre írták be az emléksorokat. A 12-13. lapokon például a kép fölött nyomtatva és a kézírásos bejegyzés alatt is ugyanaz a családnév (Gugel) szerepel. Az 52. és a 126. lapon az igen kedvelt motto – Non est mortale quod opto – ismétlődik, melyet Fáy Sámuel is beírt Pápai Páriz Ferenc emlékkönyvébe. Ez is emlékkönyv tehát, az album amicorum egy másik típusa. – A könyv később gróf Batthyány Tódor tulajdonába került, s a Batthyányak könyvtárával jutott az MTA Könyvtárába.

A németalföldi Gentből származó Levinus Hulsius geográfusként szerzett magának nevet, egyébként Nürnbergben a francia nyelv tanára volt. Magyar vonatkozású műve: Chronologia Pannoniae. Eine kurtze Beschreibung des Königreichs Ungern. Nürnberg 1595. E művét a következő két évben kétszer egymás után kiadták. Hulsius járt Magyarországon is. – A mömpelgardi Nicolaus Taurellus bölcsészeti és orvosi tanulmányokat folytatott, s az altdorfi egyetemen a medicina professzoraként tevékenykedett.

A maga korában rendkívül híres és ünnepelt jogász, Andrea Alciato nevét mára leginkább Emblemata című könyve tartotta fenn. Alciato műve az MTA Könyvtára Kézirattára és Régi Könyvek Gyűjteményében több kiadásban is megvan. Kettő, a nyomtatvánnyal egykorú, 16. század közepi, aranyozott, francia reneszánsz bőrkötésben található. A Lyonban 1551-ben megjelent példányban (jelzete: 542.344) a könyv elején és végén lévő üres lapokon láthatók rövid emléksorok. A másikban (542.328) – kiadták Lyonban 1566-ban – üresen maradtak a közbe kötött, belőtt lapok. Gyanítható, hogy e példányt a nyomda köttette be, s így árulták eleve azzal a céllal, hogy albumként használja majd vevője. Ez is e szokás divatját igazolja, amely több évszázadon keresztül élt. – Érdemes megemlíteni, hogy ifj. Pápai Páriz Ferenc emlékkönyve 355. oldalára Patai János Alciato – láthatóan közismert – emblémás könyvéből vett idézetet írt be 1713. augusztus 22-én Halléban.

Pápai Páriz emlékkönyve 9. lapján, a második bejegyzés Bethlen Miklóstól van. Az idézett bibliai szöveg szoros párhuzamban áll az ajánlás szövegével (magyar fordításban): „…sok nyomorúságon keresztül mehetünk csak be az Isten országába – ezt önmagán napról napra megtapasztalva, nagy világi tisztességekbe beöltöztetve és azokból kifogyva, írta a hívságos címen grófnak nevezett Bethlen Miklós az Úr születésének 1711, a bejegyző életének 70, … fogságának 8. évében Bécsben…” De az is elgondolkoztató és nagyon időszerű, amit latin versbe szedve Kaposi Sámuel írt be az útnak induló ifjú Pápai Páriznak: „…Térj haza, ez legfőbb tanácsom.”

Ifj. Pápai Páriz Ferenc albuma

Az MTA Könyvtára Kézirattára és Régi Könyvek Gyűjteménye őrzi ifj. Pápai Páriz Ferenc emlékkönyvét (jelzete: Tört. Napló kis 8^o 6). ¹ Benne latin, görög, héber, arab, szír, angol, német, francia, olasz, spanyol és provanszál nyelvű bejegyzések vannak. Ezt az albumot ifj. Pápai Páriz Ferenc 1711-1726 között vitte magával Kolozsvártól Oxfordig, midőn bejárta Európa protestáns egyetemeit, és tanáraitól, neves tudósoktól, tanulótársaitól kérte emléksorok bejegyzését. Pápai Páriz útközben egy másik feladatot is kapott: pénzt kellett gyűjtenie külföldön a labanc betöréskor (1704 és 1707) ismételten felégetett nagyenyedi kollégium újjáépítésére. Pápai Páriz albumában nincsenek rajzok és címerek, de bejegyzései sokfélék, gazdagok, tanulságosak és sok esetben forrásértékűek.

Apja, az enyedi kollégium professzora, idősebb Pápai Páriz Ferenc, akinek vaskos latin kéziszótárát jelen munka közben is sokszor használtuk, svájci és német egyetemeken tanult, s szerzett orvosi diplomát. ő volt mindkét Apafi Mihály (erdélyi) fejedelem házi orvosa. Összesen harminchét magyar (és erdélyi magyar) személytől van bejegyzés, elsők között a Bécsben élő II. Apafi Mihálytól 1711. szept. 23-án. Idősebb Pápai Páriz Ferenc a 447. lapon írt be útra készülő fiának latinul, görögül olaszul és franciául, de magyarul ő sem. A magyar családneveken kívül egy szó sincs magyarul az albumban. Már önmagában a magyar személyek vizsgálata is fontos a hazai tudománytörténet szempontjából, bár nem mindig könnyű eldönteni, hogy ki milyen nemzetiségű. Például a soproni Georg Sigismund Liebezeit vagy a szebeni származású, s később Angliában gyökeret eresztő Tobias Stranover magyar-e? Magukat hungarusnak vallották, s a közös nyelv a latin volt, miként a tanult emberek közt – nemzetiségre való tekintet nélkül – az egész magyar királyságban. Hasonlóan van ez több svájci és német tudóssal, vagy menekülni kényszerülő hugenotta franciával, akik a Németalföldön tanítottak, lelkészkedtek, vagy lettek neves orvosok, de leszármazottaik már flamanddá vagy vallonná váltak. A porosz Wilke is Angliát választotta hazájának, nevét is angolosra formálta: Wilkins néven szerepel az albumban. Európa már akkor egységes otthona volt az európai országok polgárainak. Persze az iskolát végzett emberek, de még a kézműves szakmát tanuló, s külföldre induló legények is tudtak bizonyos fokig latinul.

A bejegyzések struktúrája

A bejegyzések rendszerint hosszabb-rövidebb idézettel kezdődnek, ezek sok esetben a Bibliából, vagy ismert auktoroktól valók. Emellett rendszerint olvasható egy mottó vagy symbolum is. Az ifj. Pápai Páriz Ferencnek szóló dedikáció, azaz az ajánlás olykor sablonos, máskor személyhez szóló, s gyakran megemlítik id. Pápai Páriz Ferencet. Több külföldi, a bejegyzéskor már idős, professzor személyesen ismerte őt. Egy anonym kivételével mindenki aláírja a nevét, a legtöbb funkcióit és titulusait is, olykor csupán kezőbetűkkel rövídített alakban. Általában szerepel a bejegyzés dátuma (év, hó, nap), és a helye, azaz a város latinos alakban (például: Ratisbona = Regensburg, Tig. Helv. Metrop. = Zürich, Lugduni Batavorum = Leiden, Trajecti ad Rhenum= Utrecht vagy Oxon.= Oxford).

Az időszámításról

Európa katolikus országaiban 1582-től tértek át a Gergely-naptár használatára, a protestáns részeken viszont más-más időben, esetleg jóval később (Svájc egyes területein csak 1812-ben). Magyarországon is részben kitartottak a régi naptár mellett (veteristák), és a kalendáriumok még évtizedekig feltüntették mind az ó naptár (stilo veteri), mind az új naptár szerinti (stilo novo) napokat. Angliában 1752-ig volt érvényben a Julianus-naptár, és az év nem január 1-jével, hanem március 1-jével kezdődött. Ezért itt gyakran, legalábbis a külföldiek, kettős keltezést írtak, például ifj. Pápai Páriz Ferenc egy levelén: Londini 14 st. v. / 25 st. n. Xbris 1715 (Xbris = Decembris), Albumában pedig: 1718/19 Feb. 1. – Az Album angliai dátumait, ha jelentésük egyértelmű volt, átszámítottuk az új rendszerre.

Egy kis statisztika

Nemzeti megoszlás tekintetében 8 magyarországi és 29 erdélyi magyar, 31 német, 15 angol, 14 holland, 12 svájci, 3-3 francia és lengyel, egy dán személy, valamint két ismeretlen, továbbá a posszesszorok írtak be az albumba. Nem könnyű, ha foglalkozás szerint próbáljuk áttekinteni az albumban szereplőket. Egy-egy ember ugyanis teológusi, orvosi és tanári vagy lelkészi feladatokat is ellátott párhuzamosan. 19 VDM (= verbi divini minister = az isteni szó szolgája) azaz lelkész, 17 teológus professzor, 16 teológus hallgató, hat püspök, tíz bölcsész tanár (leginkább nyelvész professzor), négy bölcsészhallgató, tíz főrangú ember és magasabb tisztségviselő, illetve hivatalnok (II. Apafi Mihály, vagy Bethlen Miklós, s ezek titkárai), öt orvos professzor, nyolc orvostanhallgató, három gyakorló orvos, két jogász professzor, három jogászhallgató, négy természettudós (köztük Newton és Halley), egy festő (Tobias Stranover), két iskolás (az egyik Teleki fiú, Mihály és ifj. Pápai Páriz Ferenc András nevű öccse). Nyolc aláíró nem közölte foglalkozását.

A bejegyzett idézetek közel egy harmada bibliai (46), de nem sokkal marad el ezek mögött a közkincsből merített, szállóige jellegű bejegyzés (41). Jelentős számban vannak képviselve a klasszkus auktoroktól vett idézetek (32). Az összes bejegyzésnek mintegy a tizede saját vers (15). Egyházatyáktól és újabb, a középkortól a 16. század végéig alkotó szerzőtől öt-öt bejegyzés található.

A bejegyzések nyelvét tekintve: mindenki írt, ha mást nem aláírásához kapcsolódóan latinul. Hetvennyolcan csak latinul, huszonöten görögül, öten héberül írtak be; két olasz nyelvű és egy-egy angol, arab, provanszál, spanyol, szír bejegyzés található az albumban, öten a latin mellett két vagy több más nyelven is írtak emléksorokat, jókívánságokat.

Ifj. Pápai Páriz Ferenc albumának kötése

Az emlékkönyv barokk stílusban készült aranyozott, barna bőrkötésben van. Az elő- és háttáblája azonosan van díszítve. A tábla szélén apró ívdíszítmény fut körbe. Ezen belül kettős arany keret van, majd apró virágos, ékköves görgető látható. Egy újabb arany keret és egy pontsorból álló keret következik. A centrumba téglalap alakú vörös bőr rátétet ragasztottak, valószínűleg név- és címfelirat számára, de ezek elől és hátul is üresen maradtak. Ennek sarkait átlók kötik össze a kötéstábla szélén körbefutó keretek sarkaival. A sarkokban két-két hosszú bibés virág látható. A középmező bőr rátétes téglalapját jellegzetes jobbos és balos csavart inda veszi körül. Az albumot két szimpla bordára fűzték, ennek megfelelően a gerincen három mező van, a középsőben FRANC // PARIZ // PAPAI // 1707 olvasható. A fölső és alsó mezőt három-három virágszál díszíti. Erdélyi kötés, talán kolozsvári, esetleg debreceni. Márványpapír előzéklapjai, s piros és fehér pamut oromszegése van. Metszése aranyozott és poncolt. Mérete: 106 × 158 × 38 mm, haránt alakú. Az első ívfüzet három levélpárból áll, de a középső levélpár felét kivágták. Később is vágtak vagy téptek ki lapokat, talán maga Pápai Páriz is, hogy írjon rá, s odaadja valakinek. A további ívfüzetek négy levélpárból állnak. A ceruzás lapszámozás utólagos. Ma 477 oldalszám van, mert a hátsó előzéklap belső oldalát is beszámozták, erre írt Rettegi György. Vannak tévedések a számozásban a 75-80. lapok között. A 75. szám kétszer szerepel, egy oldal pedig kimaradt, s az első levelet nem számozták be. Ezeket nem helyesbítettük. Az album ma 240 lapot tartalmaz, s 121 oldalon van bejegyzés. Címlapja nincs és rajzok sincsenek benne.

Az album papírjának vízjele (205, 207. üres lapokon): címerpajzsban hosszanti vágások, a pajzs fölött korona kereszttel, a címerpajzs körül virágok láthatók, a címer alatt bárány(?) lóg. Ez rokonítható Várkonyi Nándor Lajos a vízjegyekről művészi kézirat gyanánt sokszorosított műve 386. és 391. számú címereivel, ² amelyeket a sepsiszentgyörgyi múzeum levéltári anyaga alapján rajzolt le méretarányosan. A 386. dátuma 1708. IV. 25, a 391. dátuma 1711. XII. 20. Ez utóbbi az erdélyi Vajna család leveles ládájából való okiraton látható. Mindez egybevág Pápai Páriz Ferenc albumának korával és használatba vételének helyével.

Ifj. Pápai Páriz Ferenc albumának provenienciája

Az album hátsó röpülő előzékének belső oldalára Rettegi György (1718-1786) írt bejegyzést. Rettegi első feleségének, Aczél Saloménak az édesanyja, Diószegi Erzsébet mint özvegy asszony ifj. Pápai Páriz Ferenchez ment férjhez. Ebből a házasságból is születtek gyermekek, de még gyerekkorukban meghaltak. Rettegi – latin nyelvű – bejegyzéséből megtudjuk, hogy „az idők fordultával s előrehaladtával ez a néhai Pápai Páriz Ferenc kedvére, különböző és igen tudós férfiak sok dícséretével telt album Rettegi György birtokába jutott 1762-ben”.

Az album előtáblájának belső oldalára egyszerű ex libris van beragasztva. E szerint az album Fáy János (1773-1833) debreceni szenátor, majd polgármester gyűjteményébe került. ³ Fáji Fáy János híres gyűjteményét sokan megcsodálták. Nála látta az albumot Kazinczy Ferenc is, aki rokona volt. Édesanyja Klimó Mária Terézia, Klimó György pécsi püspök húga. Képgyűjteménye mellett főleg régi magyar könyvei képviseltek értéket. Nem is egy album volt Fáy birtokában és Kazinczy kezében. ⁴ Kazinczy több bejegyzést lemásolt magának Pápai Páriz Ferenc albumából. Külön említi Newtont, ifj. Apafi Mihályt, Teleki Sándort és Bethlen Miklóst. Fáy János utód nélkül halt meg, unokaöccsét, Fáy Alajost tette meg örökösévé.

Az album elején lévő röpülő előzék belső oldalán a tintával írt magyar bejegyzésből értesülünk arról, hogy „Vétetett Horovitz Fülöp antiquariustól 25 frton. o.é. Budapest, 1881. maj. 2.” Ez feltehetően Lindner Ernő akadémiai alkönyvtárnok írása. Az Akadémia Könyvtára Kézirattára növedéknaplójába („Kézirattári szaporodások”) Jakab Elek írta be ⁵ az 1881-es év első tételeként Pápai Páriz Ferenc albumát.

Horovitz Fülöp (1815-1886) orvosi diplomát szerzett, 1849-1851 között kórházban dolgozott. Igazán azonban mindig a könyvek érdekelték. Már 1847-ben antikváriumot szándékozott nyitni, s e szándékában többek között Bajza József, Erdélyi János, Fejér György és Toldy Ferenc támogatta. A Fischer-féle könyvkereskedés vezetője lett, majd 1852-ben megvette az üzletet és fejlesztette. Szakértelme és a régi irodalom forrásainak ismerete miatt nagy tiszteletre tett szert. Könyvraktárát 1884-ben eladták.

A peregrináció

A peregrináció fogalmán jelen esetben nem vallási zarándoklatot, hanem diákok külföldi egyetemjárását értjük, ami a magyar tanuló ifjúság körében is általános volt. A katolikus ifjúság tanulhatott közelebbi egyetemeken is: Bécsben, Grácban, Krakkóban, vagy a nagyszombati akadémián. A felsőfokú végzettséget megszerezni akaró protestáns fiatalság azonban messzebbre kényszerült. Erdélyből nagy számban indultak diákok külföldre. A református vallásúak elsősorban Németország, Svájc és Hollandia akadémiáin tanultak tovább, és sokan átlátogattak Angliába. Feltűnő, hogy például a franekeri akadémiának, a reformáció egyik fontos centrumának külföldi hallgatói között a 17. század folyamán a legnagyobb létszámban a magyarok (főleg erdélyiek) voltak. Ebben az is szerepet játszott egyrészt, hogy otthon nem volt megfelelő szintű képzés, másrészt, hogy Erdélyben viszonylag nagy volt a reformátusok lélekszáma.

Magyarország akkor tehát a magyar diákok révén is bekapcsolódott az európai szellemi vérkeringésbe, Magyarország e tekintetben is Európa szerves része volt. 2004. május 1-től pedig annak ismét teljes jogú tagja lett.